Válogatós rovarok
Válogatós rovarok
A mediterrán hatás csökkenését az is jelzi, hogy egy-két kisebb folttól eltekintve megszűnik a virágos kőris (Fraximus ornus) elterjedése is, helyette a bokorerdőkben is a magas kőris (F. excelsior) jelenik meg. A molyhos-tölgyes-bokorerdők a legszélsőségesebben száraz-meleg és sziklás termőhelyeket foglalják el, ahol erdő még egyáltalán képes megtelepedni. Mivel szinte a fatenyészet határán élnek, a fák növekedése lassú, a fák alacsonyak, göcsörtösek, lombkoronájuk csúcsszáradt. Ritkásan állnak a fák, gyakran sűrű cserjeköpeny veszi körül őket, és az egész állományt át- meg átszövik a sziklagyepek kisebb-nagyobb foltjai. Végletes, szélsőséges különleges élőhely; emellett meglepően fajgazdag. Az egyik meghatározó tényező rögtön maga a molyhos tölgy mint táplálékforrás. A kemény bőrszövetű, molyhos levelek nem minden rovar számára fogyaszthatók, de vannak specialistái, amelyek éppen ezt a sajátos táplálékot igénylik. Ilyen több bagolylepkefaj, pl. a zörgőlepke (Thecophora fovea), amelynek hímjei röptükben surrogó-zümmögő hangot adnak, ilyen a sárga vagy a piros hátsó szárnyú öves-bagolylepkék (Astiotes, Catocala, Ephesia) több faja. Nevezetes molyhostölgyes-specialista a magyar púposszövő (Phalera bucephaloides), amely azonban a Balkánon is sokféle előfordul, és a szakadozott, foltszerű elterjedésű, kora tavasszal rajzó magyar téliaraszoló (Erannis ankeraria). Virágos kőrisen él a főleg kisázsiai elterjedésű, nálunk bennszülött alfajjal képviselt Asteroscopus syriacus decipulae, a cserszömörcén (Cotinus coggygria) pedig a szubtrópusi rokonságú Eutelia adulatrix bagolylepke. A pukkanó dudafürt (Colutea arborescens) termésében fejlődik legnagyobb hazai boglárkalepkénk: a magyar boglárka (Jolana jolas) hernyója.
A molyhos tölgy fájában fejlődik több ritka, különleges díszbogár lárvája, ilyen pl. a magyar virág-díszbogár (Anthaxia hungarica) és Arias díszbogara (Kisanthobia ariasi). Szintén molyhos tölgyben fejlődik a holttettető ormányos bogár (Camptorrhynus statua). Valamennyi igen ritka, védett faj. A cincérek közül jellemző, melegkedvelő faj a tölgy-darázscincér (Clytus tropicus) és a kék háncscincér (Phymatodes rufipes), száradó fákban, ágakban fejlődnek. Tavasszal a tölgybarkákon található az apró termetű tölgyvirágormányos (Lignyodes enucleator).
Virágos kőrisen táplálkozik a budai hegyekből leírt virág-kőrisbogár (Isomira budensis), amely az ún. alkonybogarak (Alleculidae) családjába tartozik. A bokorerdő dús cserjeszintjén is számos bogárfaj fejlődik vagy táplálkozik. Közülük ismertebbek a levélbogarak családjába tartozó szíves zömökbogár és négypettyes zömökbogár (Crytocephalus cordiger, C. bipunctatus), s az ormányosokkal rokon hajtástörő eszelény (Rhymchites coeruleus). Nyáron a dunántúli homokerdők sokfelé hangosak a kabócák cirpelésétől, különösen ott, ahol a virágos kőris alkot kiterjedt állományokat. Helyenként, pl. a Villányi-egységben, Tihanyban tömegesen fordul elő a nagy kőrisfakabóca vagy mannakabóca (Cicada orni), amely a mediterrán tájak, olajfaligetek jellemző faja is. Sokkal ritkább az endemikus Cicadetta cisslyvanica kisebb termetű énekeskabóca, amely helyenként a budai hegyekben és a Vértesben fordul elő.
