Löszpusztagyepeink
Löszpusztagyepeink
Löszpusztagyepeink magas füvű, többszintű gyepek, amelyekben magas a kétszikű lágyszárúak aránya. Fontos tényező a rovarvilág számára, hogy a növényzet szinte teljesen beborítja a talajt, és még egymásra is rétegződik. Felülnézetben sokszor nem is látjuk azt pontosan, mi van az alsó növényzeti szintben. Sok az évente elpusztuló és lebomló növényi anyag is erőteljes a humifikáció. Mindez azt is jelenti, hogy a növényzet nagyon aktívan alakítja a termőhelyi viszonyokat. Változatos a növényzet faji és életforma szerinti összetétele, erőteljes a hasonló termőhelyi igényű fajok közti versengés. Ebből következik a növényzet foltossága. Sok az évelő, sarjtelepképző növény, pl. kakukkfüvek, zsályák, macskamenta, macskahere (megannyi ajakos!), sok a pillangós virágú, a fészkes virágzatú, egyáltalán a kétszikű lágyszárú, amelyek az évelő füvekkel állandó „harcban” állnak. Mindez kedvező azoknak a fajoknak, amelyek igénylik a gyepszint erős takarását, állományklímáját, és amelyeknek előnyös a vegyes fű-kétszikű „diéta”. Tömeges, domináns csoportok pl. az egyenesszárnyúak (Orthoptera), bizonyos poloskák (Heteroptera) és kabócák (Cicadina), a talajszinthez kötött életmódú bogarak (Coleoptera), a füves növényzethez ragaszkodó molylepkefélék (Microlepidoptera) és bagolylepkék (Nodtuidae), aránylag fajszegény viszont pl. a növényevő bogár (Phytophaga) és a nappali lepke- (Papilionidea, Zygaenidae stb.) együttes.
Nagy számban fordulnak elő löszgyepeinkben a nagy termetű, mind növényevő, mind pedig ragadozó életmódú szöcskefélék. A tarsza- (Isophya)fajok, pl. magyar tarsza (I.costata) főleg különböző, lágy szövetű kétszikű növényekkel (pimpófélék, szamóca, zsályák) táplálkoznak. Növényeket is fogyaszt, de rovarokkal is táplálkozik a farkos lombszöcske (Tettigonia caudata). Hasonló életmódú a magasabb füvű gyepeinkben mindenfelé gyakori szemölcsrágó szöcske (Decticus verrucivorus). Főleg mezei kabócákat, poloskákat és apróbb bogarakat zsákmányol. Mindkét faj nőstényének hosszú, szárnyain jóval túlnyúló tojócsöve van, amellyel petéit mélyen a talajba helyezi.
Löszpusztagyepeink talajszintben lakó bogáregyüttese is változatos, sokszínű. Sajnos sok jellemő faj a legjobb minőségű löszterületek intenzív művelése miatt vagy eltűnt, vagy pedig a kipusztulás szélére jutott. Ilyen pl. a pusztai gyászbogár (Platyscelis spinolae), amely századunk elején Békés megyében még gyakori volt, de már évtizedek óta nem került elő. Szintén löszpusztagyepeink lakója a ráncos gyászbogár (Probaticus subrugosus), amelyet kipusztulástól veszélyeztetett rovarfajaink között tartunk nyilván. Más gyászbogárfajok a környezetük változásait jobban elviselték, pl. a gyökérrágó gyászbogár (Pedinus femoralis), amely degradált gyepekben, kultúrterületeken is előfordul. Egyik legnagyobb termetű gyászbogarunk az alföldi löszputagyepekben és a Dunántúli-középhegység puszta füveslejtőin egyaránt gyakori pohos gyászbogár (Gnaptor spinimanus).
Rendkívüli módon megritkultak a löszgyepeinkre jellemző nünükék (Meloe spp.), és azok a földben fészkelő méhfélék is, amelyek számos kultúrnövényünk fontos beporzói (pl. lucerna!), de egyúttal gazdaállatai is a bonyolult fejlődésmenetű nünükeféléknek.
