Rovarok a lápokban
Rovarok a lápokban
A köznyelv gyakran azonos értelemben használja a láp, mocsár, ingovány szavakat. Valójában mi is a láp? A láp olyan, nagyrészt növényzettel borított terület, amelynek vize pangó víz. A víz mozgása jelentéktelen, benne a növényi eredetű szerves anyagok lebomlása oxigénszegény közegben, lassan történik. A lassan lebomló szerves anyagból lassú szenesedési folyamattal tőzeg keletkezik. Ha bizonyos mohákból jön létre, akkor valódi vagy mohatőzegről beszélünk, ha pedig a lápi egyszikű növényekből alakul ki, akkor sástőzegnek nevezzük.
Akkor, amikor komoly előrejelzések szerint éghajlatunk tartósan szárazabbá és melegebbé válik, nyilvánvaló, hogy újra át kell gondolnunk: hogyan gazdálkodunk vizeinkkel, milyen sorsot szánunk nedves élőhelyeinknek? A lápokat valamikor kedvezőtlen, hasznavehetetlen területeknek tartották, amelyektől igyekeztek megszabadulni. Lecsapolásukkal igyekeztek új termőterületeket nyerni. Ezek a próbálkozások eleinte hoztak is sikereket: a lápi talajok termőre fordulásuk után jó néhány évig jó terméseket hoztak. Termőképességük azonban hamar kimerült, és nyilvánvalóvá vált, hogy tartósan nem tudják azt a hasznot meghozni, amelyre a lápok lecsapolásakor számítottak. Ilyen sorsra jutott az Ecsedi-láp és a Nyírség több lápos vidéke. Sok láp tűnt el más célú beavatkozások közvetett hatására is. A Dunántúlon a bauxitbányászat vitte el a vizet a Tapolcai-medence lápjai alól, a Zempléni-hegységben pedig a kedvezőbb erdőtelepítési feltételek biztosítása érdekében csapoltak le lápos területeket. Lápjaink nagyon megfogyatkoztak. Legnagyobb részük védelemre, sőt lehetőség szerint helyreállításra szorul.
