Békakoncert
Békakoncert
A nagyobb kiterjedésű állandó vizekről nyári estéken mindig messzire harsog a békák brekegése. Ez a közismert hang valójában egy biologiájában meglehetősen bonyolult hármas fajegyüttest takar, az ún. zöld- vagy vízibékákat, a tavai békát és a kis tavibékát soroljuk. Mindhármukra jellemző a tipikus, jellegzetes „béka”-testfelépítés: karcsú test, erős, ugró hátsó láb, az alapvetően zöld színezet, a bajuszos békákkal szemben a szem mögötti barna folt hiánya, a kerek, külső dobhártya, a sima, nem szemölcsös bőr és a nyaktájékon lévő bőrmirigy hiánya.
Erdei béka
A kecskebéka (Rana esculenta) és a tavi béka (Rana ridibunda) régóta ismerték hazánkban, elkülönítésükre több egyszerű bélyeget is alkalmaztak (például a hátsó láb hosszát, a színezetet, a hangadást), de az utóbbi egy-két évtized európai kutatásai egy eddig csak morfológiai változatként nyilvántartott harmadik alak, a kis tavi béka (Rana lessonae) bevonásával egy különleges szaporodásbiológiai helyzetre derítettek fényt. Biokémiai és genetikai vizsgálatokkal, valamint szaporítási kísérletekkel kiderült, hogy a kecskebéka valójában a tavi béka és a kis tavi béka kereszteződésével létrejövő ún. hibridfaj, amelynek fennmaradásához a másik két szülőfaj legalább egyikének állandó jelenléte szükséges.
Hosszúlábú mocsári béka
