Felköltözött az emeletre
Felköltözött az emeletre
Bár nem kifejezetten erdőlakó, mégis a fák jelenlétéhez kötött békafajunk a zöld levelibéka (Hyla arborea). Élénkzöld színéről, karcsú testéről, tapadókorongos lábujjairól könnyen felismerhető, többi békafajunktól egyértelműen elkülöníthető. A kifejlett állat karcsú teste az orrcsúcstól a törzs végéig általában 3,5–5 cm nagyságú, vékony végtagjain az ujjak tapadókorongot viselnek. Fültőmirigye nincsen, dobhártyája kerek. Színezete legtöbbször élénk fűzöld, de a környezettől és hangulattól függően ezt változtatni is tudja, sárgás, szürkés vagy barnás árnyalatokra. Hasoldala világos, sárgás vajszínű. A törzsön kétoldalt az orrcsúcstól a hátsó lábak tövéig hullámos, fekete vagy sötétbarna, fehéren szegélyezett, hátrafelé kiszélesedő csík húzódik.
A levelibéka Magyarországon az állóvizek közelében mindenütt előfordul. Párzási idejétől eltekintve a fák, bokrok lombkoronájában (akár 6–20 méteres magasságban) vagy más növényzet, pl. nád magasabb részein tartózkodik. A téli álomból április végén jön elő, ezt követi a nász, a peterakás ideje május elején. Ez az egyetlen rövid időszak, amikor a levelibékát a vizekben figyelhetjük meg, bár úszása ekkor is ügyetlen. A nőstény a petéket sűrű, tömött, kis méretű csomókba rakja, amelyek a vízinövényekhez tapadnak, vagy a víz színén szabadon úsznak. Az ebihalak átalakulása augusztus végén fejeződik be. A levelibéka a telelésre szeptember végén vonul el, a víz iszapjában vagy szárazföldi búvóhelyen fagymentes helyet keresve. Ebben az időszakban a vándorló, telelőhelyet kereső állatok gyakran nagy számban gyűlnek össze a víztől távolabbi, alkalmas helyeken.
Gyepi béka petecsomója
Tapadókorongos ujjaival a fák levelein is ügyesen mozgó levelibéka fő táplálékát apró, repülő rovarok (bogarak, lepkék, legyek, szúnyogok), valamint férgek és csigák alkotják. Zsákmányát látása segítségével, annak helyváltoztatása alapján fogja el; táplálékul ezért kizárólag élő, szabadon mozgó állatok eshetnek. Meleg nyári napokon a nádasokban keringő szúnyogfelhőkben egyedüli lomblakó kétéltűként nagy pusztítást végez. Bár rejtekhelyére rábukkanni szinte lehetetlen, a hím jelenlétét messziről elárulja jellegzetes harsogó, a hatalmas torok alatti hanghólyaggal erősített brekegése.
K. Z.
