Víz nélkül nem élhetnek
Víz nélkül nem élhetnek
A hazánkban élő valamennyi kétéltűfaj szaporodásához nélkülözhetetlen a kisebb-nagyobb álló- vagy áramló víz jelenléte. A békák egy része a vizet csak a peterakás időszakára keresi fel, s utána élete nagyobbik felét a szárazföldön, különféle nyirkos, nedves élőhelyeken tölti. Farkos kétéltűink azonban, a foltos szalamandra kivételével, szinte egész életüket az eredeti őselemben, a vízben élik le. Ide tartozik három gőtefajunk, amelyeket az avatatlan szem könnyen összetéveszt egymással, és valójában nem is kerülnek sűrűn az ember szeme elé.
A két leggyakoribb gőtefaj Magyarországon a pettyes és a tarajos gőte (Triturus vulgaris és Tiruturus cristatus). Mindkettő előfordul az ország egész területén, sík-, domb- és hegyvidékeken egyaránt, kisebb erdei tavak, lassú holtágak vagy csatornák vizében. A tarajos gőte a nagyobb közülük, teljes testhossza farkával együtt elérheti a 12–18 cm-t, míg a pettyes gőte hossza 9–10 cm. Mindkét faj hímjének hátán nászidőben erősen fejlett, díszes taraj húzódik, amely a tarajos gőténél fogazott szélű és a farok felett megszakad, befűződik, míg a pettyes gőténél hullámos szélű és egyenletes ívben hajlik a tarkótájéktól a farok csücskéig. A nászidőben jellegzetes, párzásra hívó táncot lejtő hímeken különösen szépen mutat a vízben hullámzó, sokszor szivárványszínben tündöklő taraj, amellyel a hímek a nőstényeket próbálják meg „elcsábítani”. A két faj között ezen túlmenően a bőr szemölcsösségében és a hasoldal mintájában mutatkozik jelentősebb különbség. A tarajos gőte bőrének színe mindig sötét, gyakran fehér pontok tarkítják, hasoldalán sárga vagy narancsszínű alapon fekete foltok, márványozottság figyelhető meg. A bőr erőteljesen szemölcsös az állat egész testén. A pettyes gőte bőre sima, az állat alapszíne világosbarna, rajta elszórtan sötétebb foltokkal, a hasoldal vajszínű vagy sárgás, kisebb-nagyobb foltokból álló mintázattal.
Vöröshasú unka
