Kagylók- és halevők
Kagylók- és halevők
Vannak az őszi és téli időszakban ritkábban, vagy inkább kisebb példányszámban megjelenő récefajok a Dunán és a Balatonon. Füstös récéket például évente láthatunk, néha kisebb-nagyobb csapataikat is megfigyelhetjük. Skandináviában és az Északi-tenger közelében fészkel, ősszel elsősorban a tengerpart mentén vonul dél felé. A vonuló madarak kisebb része a szárazföld belsejébe, így hazánkba is eljut. Az öreg gácsér fekete, tollazata fémesen csillog, szeme mögött kis fehér folt van. A tojó és a fiatalok sötétbarnák, arcoldalukon világos folt látszik. Mindkét ivar és a fiatalok szárnyainak hátulsó szegélyén téglalap alakú fehér folt van, ez különösen repülés közben látszik jól, de az úszó madáron is feltűnik. Hazánkban elsősorban fiatal példányokat láthatunk, a kiszínezett gácsér ritka. A hazai előfordulások havi bontásban egy 1988-ban megjelent adatsor szerint: VIII.: 1 pd., IX.: 13 pd., X.: 20. pd., XI.: 181 pd., XII.: 834 pd.; I.: 798 pd., II.: 103 pd.; III.: 269 pd., IV.: 28 pd. Ez az adatsor több év megfigyeléseit tükrözi, és bár mennyiségileg valószínűleg jóval alatta marad a tényleges értékeknek, az arányokat jól érzékelteti.
A füstös réce is bukva szerzi táplálékát, és a hazai vizeken időző példányok elsősorban valószínűleg szintén vándorkagylót fogyasztanak.
Jóval ritkább Magyarországon a fekete réce. Éppen úgy északi elterjedésű, mint a füstös réce, hazánkban általában október és március között látható. Néha füstös récékhez társul. A nászruhás gácsér fekete, szintén fekete csőrén élénk narancsszínű folt, csőrtövén nagy, fekete bütyök van. Szárnyaiban nincs fehér szín, ez a legbiztosabb bélyeg a két faj között. A tojó és a fiatalok színezete sötétbarna, pofáik és a nyak oldalai világosabbak.
A Duna téli madárvendégei közül talán a legszebbek a nagy és kis bukó gácsérok. Előbbi nagyobb, mint a tőkés réce, hosszú, elvékonyodó és a hegyén kampós piros csőre van, feje zöldes fémfényű fekete. A test oldalai távolról fehérnek tűnnek, de a valóságban, ha távcsővel vagy közelről nézzük, gyönyörű lazacszínűek. A tojó feje gesztenyebarna, a torka fehér, hátranyúló üstöke van.
A nagy bukó hozzánk talán valahonnét Észak-Európából érkezik, bár kisebb állományai Németországban és Svájcban is költenek. Hazánkban főleg novembertől márciusig látni, de vannak adatok megkésett áprilisi, sőt májusi példányokról is. A bukók elsősorban halakkal élnek, ezt jelzi kampós végű, a szegélyén fűrészes csőrük is. Ha egyszer megfogták a zsákmányt, többé el nem eresztik. Általában ujjnyi, legfeljebb 20 cm hosszú halakat fognak, az eddig ismert legnagyobb elnyelt zsákmányt (nem hazai adat) egy 56 cm hosszú angolna, egy 35 cm hosszú és 425 gramm súlyú pisztráng és egy 31 cm-es csuka volt. Nagy bukókat a Dunán egyebek mellett Vác felett, a sziget csúcsánál, ezenkívül Süttő környékén és a szobi révnél lehet látni, de persze felbukkanhatnak bárhol másutt is. A Balatonon és a Tiszán jóval ritkább, néha a nagyobb halastavakon is látni egy-egy példányt.
A kis bukó gácsérja egyike a legszebb vízimadaraknak. Távolról néha teljesen fehérnek tűnik, de ha közelebb úszik, jól láthatjuk a szeme körül levő fekete foltot és azt az ugyancsak fekete színű csíkot, amely taréjszerűen felmeredő hófehér üstöke alatt húzódik. Feketék az evezői, de a mellén és a vállán is van fekete mintázat. A csapatban mindig úsznak tojók is, ők egyszerűbben színezettek. Fejtetőjük barna, pofáik fehérek, hátoldaluk szürkés.
Ez a szép madár is észak felől érkezik hozzánk, és vizeinken főként november és március között látható, de nem ritka októberben vagy áprilisban sem. A téli Dunán néha százas csapatban is előfordul. Akár úsznak, akár repülnek, a sok fehértarka gácsér csodálatos látványt nyújt. Táplálékuk nagyobb rokonukhoz hasonlóan elsősorban szintén apró halakból áll, de fészkelő hazájukban vízirovarokat is esznek.
A tél második felében, de különösen márciusban már hevesen udvarló gácsérokat figyelhetünk meg. Ilyenkor hol behúzott nyakkal, majd mereven felfelé nyújtott, égnek tartott csőrrel úsznak a kiszemelt vagy éppen útjukba kerülő tojó körül. Néha olyan tüzesen teszik a szépet, nemegyszer három vagy négy gácsér is kerülget egyetlen tojót, hogy az néha megunja a dolgot, egyszerűen alábukik, és csak jóval távolabb bukkan fel újra. A gácsérok ilyenkor kicsit tanácstalanul úszkálnak ide-oda, de Sződligetnél egyszer megfigyeltem azt is, hogy mintegy vezényszóra felrepültek, a tojó után eredtek, és ott folytatták az udvarlást, ahol az imént abbahagyták.
