Nagy fülemülék alkonya
Nagy fülemülék alkonya
Folyóinkat még a múlt században is gyönyörű fűz-nyár ligeterdők kísérték, és ezekben a mindig párás, buja aljnövényzetű erdőkben rengeteg madár fészkelt. Azóta az erdők legnagyobb része már a fejszék martaléka lett, és ezzel együtt erősen megcsappant az ott élő madarak száma. Ahol viszont egy-egy szakaszon még állnak a hatalmas öreg nyárfák és a girbe-gurba törzsű füzek, elképesztően gazdag madárvilágban gyönyörködhetünk.
Az erdőirtás áldozata lett egyik legszebben éneklő madarunk, a nagy fülemüle. Északi és keleti elterjedésű faj, hazánkban a negyvenes és ötvenes években még nagy számmal költött a Felső-Tisza és a Bodrog mentén. A hímek énekétől májusban szinte zengett az erdő. Tagolt strófáik rigószerűek, a hazai állományra jellemzőek voltak a szép és szinte emberi szóval kiejtett „Judit” és „tarak-tarak” strófák. Akkoriban Tokajtól északra a Tisza árterében a nagy fülemüle-párok aránya a közönséges fülemülével szemben 10:1 volt, utóbbiak inkább a szegélyeken vagy a befolyó csatornák menti bokrosokban fészkeltek. Amikor aztán sorra vágták ki a legszebb erdőket és szüntették meg ezzel a nagyfülemüle élőhelyeit, az irtások helyén felnövekvő bokros sűrűségekben erősen megemelkedett a közönséges fülemülék száma. Külföldi példák alapján bizonyosra vehető, hogy a két faj ettől kezdve rendszeresen kereszteződött egymással. Megmutatkozott ez a küllemükben is, de az ének volt az, ami teljesen megváltozott. Gyűrűzésekkel alátámasztott németországi vizsgálatok szerint a keresztezésekből származó tojók sterilek, nem szaporodóképesek. A hímek igen, csakhogy miután a fiatalok elsősorban apjuk énekét tanulják meg, mind többen sajátították el a közönséges fülemüle (egyébként nagyon szép) csattogását. Így a még meglévő nagyfülemüle-állomány éneke hihetetlenül rövid idő alatt megváltozott, leromlott. Tiszatelek térségében például, ahol a régi, a folyótól a gátig terjedő erdőkben a nagy fülemüle rendkívül gyakori volt, 1980-ban már két olyan hímet figyeltünk meg, melyek bár felhőzött mellükkel, jóval sötétebb barna színükkel távcsővel nézve egyértelműen nagy fülemüléknek bizonyultak, de énekük csak a rokon faj strófáit tartalmazta. Két évvel később ugyanott már csak elvétve hallottunk tiszta verésű (beütéstől mentes) nagy fülemülét, 1983-ban pedig már egyet sem. A változás megdöbbentően gyors volt: a csodálatosan szép fűz-nyár ligeterdőkkel együtt búcsút vehettünk legszebben csattogó madarunktól is.
A nagy fülemüle a legszebben éneklő madarak egyike
