Rokonság a trópusokon!
Rokonság a trópusokon!
Vannak nálunk olyan madárfajok, melyek egész rokonsága a trópusokon él. Ők talán azokból a régmúlt időkből maradtak itt, amikor hazánk mai területén trópusi növények zöldelltek, és a tavakban vízilovak úszkáltak. Színpompájukat azonban megtartották, az ma is vetekedhet a trópusi rokonsággal.
Amikor a búbos bankát repülni látjuk, mintha egy óriási tarka pillangó libegne előttünk. A márciusban érkező hosszú, kissé hajlott csőrű madár feje és nyaka szép fahéjszínű, ugyanilyen színű felmereszthető bóbitáján a tollak hegyi része fekete és fehér mintázatú. Szárnyai fekete alapon széles fehér keresztsávokkal díszítettek, fekete farktollain egyetlen széles fehér keresztsáv van. A búbos banka érkezését sűrűn hallatott „up-up-up” kiáltása jelzi. Nem idegenkedik az emberi közelségtől, majd minden alföldi tanyának, a nagyobb hodályoknak megvan a maga bankapárja.
Táplálékot keresni a kertekbe is bejár, különösen ha ott öntöznek, s így szurkálja, szondázza az ágyásokat, úgy keresi pajorokból, földigilisztákból, lótücskökből álló zsákmányát. Ha egy ideig hiába keresgél, odébb szalad egy-két méterrel, és ott újra kezdi. A nagyobb zsákmányt, például egy lótücsköt, a lábait megfeszítve húzza ki rejtekéből. A madár közben néha a rovart fogva körbeszalad, amivel a nyílást tágítja, és könnyebben kirángathatja kétségbeesetten kapaszkodó áldozatát.
A búbos banka faodúban költ, de alkalmazkodó madár lévén, az öreg, odvas fák megfogyatkozásával áttért az ember nyújtotta fészkelőhelyekre, és fali üregekben, ölfarakás mélyén, kőrakás között, ólak padlásterén stb. neveli fiókáit. Előfordul, hogy kiselejtezett és az út mellé hajított régi tűzhelyben, jégszekrényben telepszik meg. Fészekanyagot nem hord, 5-8 világos kékesszürke, néha agyagsárgás, ritkán tiszta fehér tojását egyszerűen az üreg aljára rakja. A tojó egyedül kotlik, a tojásokat csak rövid időre hagyja el, hogy ürítsen, illetve a tollait rendezgesse. A hím hordja nekik a táplálékot.
A búbos bankák lakta odúnak, különösen ha már fiókák vannak benne, sajátos, nem éppen kellemes illata van, innen a madár népies neve, büdös banka. A fiókák és a költési időben a tojó fartőmirigye ugyanis ammóniákszagú váladékot termel, melyet a fiatalok az ellenség elriasztására, védekezésül használnak. Ha macska vagy nyest szeretne látogatást tenni az üregben, hátulsó felüket fordítják feléje, és az arcába fröccsentik a már említett váladékot. A ragadozó, amely természetesen nem számított ilyen fogadtatásra, rendszerint nyomban meghátrál, és egy időre elmegy a kedve a bankahústól.
Búbos banka
Egy másik, a trópusok színpompáját idéző madarunk a sajnos nagyon megfogyatkozott szalakóta. Balkáni gerle nagyságú, vaskos csőrű madár, feje, szárnybélése és egész alsóteste kék, háta gesztenyeszínű. Szélső faroktollai túlnyúlnak a többin, végük elhegyesedő. Ez a pompás madár korábban mindenfelé költött, a főváros közvetlen közelében is, állománya mára nagyon megfogyott, jelentősebb számban már csak a Kiskunságban található. Ott járva, például Kecskemét vagy Fülöpháza felé autózva, figyeljük a vezetékeket, a szénaboglyákat vagy a fák koronájából kinyúló száraz ágakat, mert ezeken előszeretettel üldögélnek a kék színű szalakóták.
A hazai állomány szinte kizárólag faodúban költ, de egyes párok kivételesen gyurgyalagok üregeiben vagy ürgelyukban is megtelepedhetnek. Az öreg, odvas fák megfogyatkozása az egyik oka annak, hogy ez a szép madár annyira megritkult Magyarországon.
Szalakóta
A szalakóta április végén érkezik haza Afrika trópusi tájairól. A párzási időszakban a hím gyakran nászrepül a kiválasztott terület felett, közben „rá-rá-rá” vagy „rak-rak-rak” hangokat hallat. A párok többnyire harkályodúban, a zöld küllő vagy a fekete harkály vájta üregekben költenek, az Alföldön főleg nyárfában vagy fűzfában. Fészekanyagot, akárcsak a búbos banka, nem hordanak, 4-5 tojásukat az üreg aljára rakják. A szalakóta tápláléka nagyobb bogarakból, sáskákból áll, de apró emlősöket, fiatal békákat, gyíkokat is fog. Augusztus végén, szeptember elején gyakran többedmagával látható, szeptember végén az utolsó vonuló példányok is elhagyják Magyarországot.
