A legnagyobb európai énekesmadár
A legnagyobb európai énekesmadár
Néhány évtizede egyesek már a vészharangot kongatták a holló feje felett, s való igaz, a hazai állomány akkoriban a rendszeres mérgezések és más okok miatt erősen megfogyatkozott. Azóta a helyzet örvendetesen megváltozott, s ma már alig lehet úgy barangolni a dunántúli vagy az ország északi felén lévő középhegységekben, hogy ne hallanánk a majd mindig párban repülő fekete madarak jellegzetes „korr-korr” kiáltását.
A holló a legnagyobb európai énekesmadár. Koromfekete színű, vaskos, erős és ugyancsak fekete csőrrel. Teljes hossza kb. 64 cm. Röptében jól látni ék alakú farkát.
Rendkívül alkalmazkodóképes, élelmes madár. Lassan szárnyal a területe felett, éles szemeivel keresi a táplálékot, máskor a talajon sétál megfontolt léptekkel, és felszed, elkap minden ehetőt, ami csak eléje kerül. A tengerpartokon a hullámok által partra vetett haldögöket keresi, rendszeres vendége a nagy szeméttelepeknek, a sivatagban a karavánok hulladékait szedi össze, és a tevék ürülékében kutat ehető maradványok után, de ha valahol túlszaporodnak az apró rágcsálók, a hollók ott is nyomban megjelennek. A Börzsönyben figyelték meg, hogy a fekete madarak a téli vadászatok idején rendszeresen a hátrahagyott zsigerekre jártak. Már az első lövések hangjaira megjelentek, és a magasban keringve türelmesen várták, hogy az emberek odalent kizsigereljék az elejtett vadakat, és eltávozzanak. Amikor látták, hogy már tiszta a levegő, nyomban leereszkedtek, és lakomához láttak.
A párok hazánkban sziklapárkányokon vagy magas fákon költenek, de az Alföldön a magasfeszültségű távvezeték oszlopain is megtelepedtek. A holló egyike legkorábban költő madarainknak. Ha az időjárás kedvező, a tojó akár már február végén melengeti 4–6, olajzöld alapon foltozott tojását. Edzett madár, hiszen március elején néha még hazánkban, Közép-Európa szívében is téliesre fordulhat az időjárás, de vannak adatok arra is, hogy a magas északon fészkelő párok éjszakánként néha –30 °C mellett ülnek a tojásokon.
A holló egyike legkorábban fészkelő madarainknak
A tojó egyedül kotlik, párja szorgalmasan eteti közben. A 20–21 nap alatt kikelő fiókákat anyjuk eleinte éjjel-nappal melengeti, később már mindkét szülő etet. Ha a kicsinyek szomjasak, beáztatott eleséget hoznak, vagy a torokzacskójukból vízzel itatják meg őket. A fiatal hollók több mint egy hónapot töltenek a fészekben, kirepülésük után a család még hosszú ideig együtt marad. Az öreg madarak állandóan figyelik a környéket, és ha ember bukkan fel a közelben, nyomban figyelmeztető hangot adnak, majd sürgősen odébb vezetik a családot.
A holló terjeszkedik hazánkban. Sziklapárkányokon vagy magas fákon fészkel
A ritka, mint a fehér holló mondásnak valós alapja van, erre hazai példát is ismerünk. Lovassy Sándor, a neves zoológus írja Magyarország gerinces állatai című, 1927-ben megjelent könyvében: „Feltűnő, hogy a hódmezővásárhelyi határban levő csomorkányi templomrom közelében egy terebélyes akácfán évek óta fészkel egy hollópár, amely minden harmadik-negyedik évben albínókat nevel. Ezek ivadékából származik a Magyar Nemzeti Múzeum fehér hollója is. Az a bizonyos akácfa rég kidőlt már, eltűntek onnét a hollók is, a múzeumi fehér példányt a háború vihara söpörte el. Hogy mikor akad újra egy ilyen, albínókat nevelő pár, azt nehéz lenne megjósolni.
S. E.
