Földközi-tenger-mánia
Földközi-tenger-mánia
Az egyik legnépszerűbb, egyszerűen tartható tengeri hal a bohóchal (Amphipiron fajok), mely viszonylag olcsón beszerezhető a hazai szaküzletekben is. Igazán csak csoportban tartva érvényesül, más, hasonló méretű békés halakkal társítható. Egyenletes hőmérsékletű –28 °C körüli –, kristálytiszta vizet igényel. Nagy, legalább kétszáz literes akváriumban érzi igazán jól magát. Tartását megkönnyíti, ha bármilyen virágállatot (Anemona) helyezünk az akváriumba. A természeben is szimbiózist alkot az Anemonával, így a medencében is nagyobb biztonságban érzi magát a virágállat közelében. Szaporítása nehéz, de nem megoldhatatlan. Egy párból akár ezer-ezerötszáz ikra is nyerhető, ám jó, ha ebből 20–30 kishalat sikerül felnevelni. A legismerteb bohóchalfaj az akváriumban három-öt centiméteresre megnövő. A. occelaris, melyet hazánkban már többször tenyésztettek. Természetes élőhelye az Indiai-óceán vidéke, Ausztrália korallszigeteinek környéke. A bohóchalak táplálására megfelel a lemezes díszhaltáp, reszelt tonhal, tengeri rák, frissen keltetett sóféreg.
Gyakran gondoznak a tengeri akvaristák doktorhalakat is, noha e fajok többsége igen nagyra megnőhet, tartásukra legalább ötszáz, de inkább ezerliteres akváriumra van szükség. Megfelelő gondozás mellett akár 10–12 évig is elélhetnek. Különösen hálás akváriumlakó a sárga doktorhal (Zebrasoma flavescens), mely akár 20–30 centiméteres is lehet. Szereti a friss tengervizet. Szintén gyakran tartják a tűzhalat (Pterois volitans), melyet pulykahalnak is szokás nevezni.Vizének kristálytisztának, 24–28 fokosnak kell lennie. Akváriumába helyezzünk néhány szép sziklát, amely mögé elbújhat. A tűzhal a természetben éjszakai életmódot él, így előfordul, hogy nappal meghúzódik rejtekhelyén. Tartása egyszerű, de táplálása annál nehezebb. Csak apró élő halakat eszik, s ezek beszerzése nem éppen egyszerű. Érdemes az állatkereskedésekben viszonylag olcsón árusított ún. „csalihallal” is megkínálni. Minden pulykahal könnyen szelídül, ám nem árt vele az óvatosság! Ugyanis hátúszójának tüskéihez méregmirigyek csatlakoznak, melyekkel képes a rátámadó halat vagy embert (!) halálosan megszúrni. Méreganyaga ötször hatásosabb a kobráénál.
Igen érdekes színfoltot jelenthetnek az akváriumban az ajakoshalak (Labridae). Sajnos gerinctelenekkel nem gondozhatók együtt, mert azokat hamar elfogyasztják. Általában nagyra nőnek, s ahogy növekednek, úgy alakul át színezetük is. Valamennyi ivadékuk nőstényként lát napvilágot, csak később alakul át egy részük hímmé. Fogságban több évig könnyen gondozhatók. Táplálásukra megfelel a lemezes haltáptól a kis halakig szinte minden. Mivel a talajba szeretik elásni magukat, korallzúzalékkal vastagon „almozzunk” nekik. Előfordul, hogy napokig a talajban maradnak. Rendkívül fürgék, ezért a berendezett akváriumból szinte lehetetlen kifogni őket.
A trópusi-tengeri akváriumokban nem kevesen gondoznak kisebb-nagyobb virágállatokat, ékszergarnélákat, élő korallokat stb. Ezek tartása még a halakénál is több szakértelmet igényel.
A Földközi-tenger vagy az Adria élővilágát akváriumban gondozni viszonylag egyszerű, és sokkal olcsóbb is, hiszen az állatokat magunk gyűjthetjük be egy-egy nyaralás során. Mielőtt elindulnák, rendezzünk be egy legalább százliteres medencét, s kövekből sok búvóhelyet alakítsunk ki benne. A „beoltásról” itt se feledkezzünk meg! Leginkább a tenger sekély parti övezetéből gyűjthetjük be állatainkat. Ideális, hálás akváriumlakó a lóaktínia vagy másik nevén bíborrózsa (Actinia equina). Egy százliteres akváriumban 6–8 példány bizton gondozható. Nedves vízinövények vagy papír között egy-két napig szállítható. Olyan egyedeket keressünk, melyek kisebb köveken ülnek. Kővel együtt vigyük ki őket a partra, ott a hő hatására 10–20 perc után könnyen eltávolíthatók, s így nem sérül meg a talpkorongjuk. A követ természetesen vigyük oda vissza, ahonnan elhoztuk. A gyűrűs aktínia (Actinia cari) már nehezebb eset. Az akváriumban elbújik, ezért szinte lehetetlen etetni. A remeterákok közül két-három példányt fogjunk, s szedjünk össze számukra egy marék nagyobbacska csigahéjat, ugyanis lakásukat időről időre kinövik és cserélik. Tarisznyarákból csak egy kisebbet hozzunk, mert több nem fér meg az akváriumban. Jól tartható a tengeri sün, ám a viaszrózsa (Anemona sulcata) csak néhány hónapig vegetál mesterséges körülmények között. Az üveggarnéla (Palaemon s.) évekig gondozható, bár medencénként két-három egyednél többre ne számítsunk. A halak közül leginkább a szívós törpe nyálkáshalból (Blennius pavo) és a kisebb testű gébekből (Gobius sp.) érdemes néhány példányt begyűjteni. Az állatokat mindig az üdülés utolsó napján gyűjtsük be, ne zsúfoljuk őket, s a gerinceseket és a gerincteleneket külön-külön szállítsuk.
Az akváriumba helyezett állatok hamar megszokják a környezetüket. Ha medencéjüket nem zsúfoljuk túl, elegendő számukra világítani, porlasztani, és egy nagy teljesítményű szűrőt alkalmazni. A szobahőmérséklet megfelel, inkább a nyári kánikula okozhat gondot. Az állatokat leginkább tengeri halfilével, néhol kapható mirelit tengeri rákokkal, lábasfejűekkel táplálhatjuk. A lóaktíniák leginkább éjjel nyílnak ki, ilyenkor helyezzük tapogatóik közé a borsónyi ételdarabkákat. Hetente kétszer etessük őket.
Az indoausztráliai szigetvilág tarka hala: csipeszhal
Nagy fűrészes sügér
Korállpolipocskák
K. Zs.
