A teknősök
A teknősök
A leggyakoribb fogságban tartott hüllő a világon a vörösfülű ékszerteknős. Nagy számban tenyésztik farmokon az Egyesült államokban (itt vadon is él), valamint a Távol-Keleten. Annak ellenére, hogy világszerte sok-sok millió példányát tartják, új gazdájuknál még óvatos becslések szerint is 90–95 százalékuk elpusztul. Az ok egyszerű: a teknősök csak látszólag könnyen tartható és szívós állatok, valójában sok-sok törődést és hozzáértést igényelnek.
Az ékszerteknősök számára nem elegendő az állatkereskedésekben lépten-nyomon árusított szárított hangyabábot, szárazeleségeket, netán nyers húst és tubifexet adni. Ahhoz, hogy egészségesen fejlődjenek, egész kishalakra (ez élő és fagyasztott formában minden jobb állatkereskedésben kapható), vízicsigákra, rovarokra, növényekre, esetleg újszülött egérre, férgekre van szükségük. Alaptakarmányként a már említett kishal („csalihal”) a megfelelő. Az egészen pici teknősöknek a halat össze kell darabolni, a nagyobbaknak egészben adjuk.
A frissen vásárolt ékszerteknős számára általában nem megfelelőek a „terráriumként” árusított lapos medencék, mivel abban könnyen huzatot kaphat a teknősbébi. Semmire sem jó az a műanyag pálmafával „díszített” lapos edény, melyet szintén teknősöknek szoktak ajánlani. Az ékszerteknősbébik számára egy legalább hatvanliteres medencére van szükség. A víz mélysége 3-4 centiméteres teknős esetén tíz centiméteres legyen. Ebbe már egy kisebb mechanikus – de nem szivacs! – szűrőt is elhelyezhetünk. Néhány nagyobbacska, vízből kiálló kőre mindenképpen szükség van, ugyanis időről időre kimásznak „napozni”. Ezért a kövek fölé 15–25 centiméteres magasságban 40–60 Wattos melegítőlámpát kell helyezni.
Vörösfülű ékszerteknős
Ha szűrjük az akvaterrárium vizét, ha nem, a hetenként kétszeri vízcseréről, különösen a pici példányoknál nem szabad megfeledkezni. A kis teknősök 25 °C körül érzik jól magukat, a tíz centiméternél nagyobbak számára megfelelő a szobahőmérséklet. Mivel viszonylag nagyra, jó harminc centiméteresre nőnek, végleges férőhelyként egy 120×60×60 centiméteres medencét kell berendezni számukra. A vízbe aljzatként gyöngykavicsot használjunk, ezt minden takarításkor át kell mosni, és időnként fertőtleníteni szükséges. Jó, ha tavasztól őszig erkélyen vagy kertben kis mesterséges tóban tudjuk elhelyezni kedvenceinket. Annak ellenére, hogy több tízezer otthonban megtalálható hazánkban, szaporítása ez eddig csak elvétve sikerült. A többi teknősfajhoz viszonyítva a vörösfülű ékszerteknős nem hosszú életű, 20–25 évnél ritkán él tovább.
Az utóbbi egy-két évben több más ékszerteknősfaj is felbukkant a hazai állatkereskedésekben. Ilyen például a hieroglifás ékszerteknős (Pseudemys concinna), melynek tartása nagy vonalakban megegyezik a vörösfülű ékszerteknősével. Termetre viszont nagyobb annál. A díszes ékszerteknős megannyi alfaja közül a Chrysemis picta dorsalis jutott el a legnagyobb számban hozzánk. Kényes, állandó 28 °C körüli hőmérsékletet igényel, így csak fűtött szobai akvaterráriumban tarthtó.
Állakereskedéseinkben találkozhatunk még a közönséges tarajosteknőssel (Graptemys pseudogeographica) is, melynek tartása gyakorlatilag megegyezik a vörösfülű ékszerteknősével. A gyémántteknős (Malaclemys terrapin) tartásával azonban csak az foglalkozzon, aki rendszeresen tengeri sóhoz tud jutni. Ugyanis brakcvízi faj, a 10–15 ezrelékes sótartalmú víz a legoptimálisabb számára.
Az elmúlt két évben több ezer dobozteknős (Terrapena fajok) kelt el állatkereskedéseinkben. Mivel időközben védettséget nyertek, későbbi importjuk nem lehetséges. A szárazföldi teknősökhöz hasonlóan kell elhelyezni őket, ám emellett tágas és sekély vízmedencét is igényelnek. Meglehetősen kényesek, nehezen tarthatók. Növényt és állatot egyaránt fogyasztanak. Fontos, hogy teleltessük őket! Nyáron jól érzik magukat szabadtéri terráriumban, de a szobai tartásnál is ügyelni kell arra, hogy a vastag és nyirkos talajrétegbe időről időre eláshassák magukat. Nem különösebben mozgékony állatok.
Gyakori hobbiállat a kínai háromélű teknős (Chynemys reevesi), mely Délkelet-Ázsia egyik leggyakoribb teknőse. Viszonylag kis termetű, 10–18 centiméter hosszúra nő meg. Mivel szeret úszni, mély vizet igényel. Nem hőigényes, más hasonló méretű fajokkal közös medencében tartható. Táplálása megegyezik a vörösfülű ékszerteknősével.
Szintén gyakran kerül az állatbarátokhoz az amboinai szelenceteknős (Cuora amboinensis), mely az előbbi fajjal ellentétben melegigényes. Ezt leszámítva gondozása nem jelent nehézséget. Tágas szárazulatot igényel, nem szereti a mély vizet, a legkedvezőbb, ha csak a páncélját lepi el. Állati és növényi táplálékot egyaránt fogyaszt.
A maláj tüskésteknős (Cyclemys dentata) idősebb példányai néha szárazföldivé válnak, a fiatalok azonban inkább vízi életmódot folytatnak. Vegyes táplálékukat egyaránt keresik a vízben és a szárazföldön.
Fogságban gyakori még a kaszpi teknős (Mauremys caspica), melynek könnyen vagy nehezen tarthatóságáról megoszlanak a vélemények. Néha nagyon hamar, minden látható ok nélkül elpusztul, máskor hosszú évekig remekül elél viszonylag mostohább körülmények között is. Éppúgy vegyes kosztot igényel, mint közeli rokona, a melegigényes, de könnyen tartható indokínai víziteknős (Mauremys mutica).
