Óriáskígyók
Óriáskígyók
A leggyakrabban tartott óriáskígyó a tigrispithon (Python molurus). Elterjedési területe Délkelet-Ázsia, a világ leghosszabb kígyói között a harmadik, akár nyolcméteres is lehet. Általában 50–80 centiméteres bébiket lehet beszerezni, ám ezek igen gyorsan nőnek. Mivel őserdei állat, terráriumát is ennek megfelelően kell berendezni. Állománya a szabadban igencsak megritkult, ám fogságban szerencsére könnyen tenyészthető. Csak CITES-engedéllyel tartható!
Tekintélyes méretéből adódóan nagy férőhelyet igényel. Szekrény méretű terráriumába talajként puha tőzeget tegyünk. Emellett szüksége van egy jókora vízmedencére, mászófára, árnyékos búvóhelyre, infralámpa melegére és néha egy kis szabadságra. A tigrispiton viszonylag könnyen szelídül, így a lakásban rendszeresen szabadon engedhetjük. Nagyon jótékony hatású lehet nyáron naponta egy-két órán át napoztatni.
Tigrispiton
A tigrispiton táplálására előbb egér, később patkány, majd tengerimalac és nyúl felel meg – attól függően, hogy mekkora állatot tartunk.
Mint minden kígyó, évente többször vedlik. Vedlés előtt naphosszat a vízmedencében hever, nem táplálkozik, és agresszív. Ilyenkor nem árt az óvatosság. A tigrispitonhoz hasonlóan kell tartani a dél-amerikai bálványkígyót (Boa constrictor), amely azonban „csak” mintegy három-négy méteresre nő meg. A kockás pitonok és anakondák viszont csak nyilvános terráriumokba valók, mert, amellett hogy óriásira nőnek, igen harapósak is.
K. Zs.
