A madárpókok
A madárpókok
Mióta a horrorfilmekben negatív hősként szerepeltetik a többnyire ártalmatlan, csak ritkán maró madárpókokat, mindinkább terjed e fajok tartása. Az ok egyszerű: sokan valamiféle félreértelmezett kivagyiságból vásárolják meg életük első szőrös potrohúját, mondván, lám, lám, de bátor vagyok, hiszen tenyérnyi madárpókom van! Nos, e gondolkodásmód két okból is sántít, egyrészt a közhiedelemmel ellentétben marásuk, igaz, kellemetlen, néha gyulladást okoz, de semmiképpen sem halálos. (Potrohszőrük annál kellemetlenebb, kilőve bőr- és nyálkahártya-gyulladást okozhat!) Másrészt a tenyérnyi madárpókok igencsak drágák, a reális áron kapható apróságokat pedig nem éppen egyszerű felnevelni. Szerencsére azonban vannak jó néhányan, akik nem kérkedésből, hanem tudományos érdeklődésből gondoznak madárpókokat.
Madárpók
A madárpókok közé mintegy nyolcszáz faj tartozik, közülük kerülnek ki a világ legnagyobb pókjai. Amerika, Ázsia és Afrika szubtrópusi és trópusi területein élnek, de – csekély fajszámban – előfordulnak Dél-Spanyolországban is. Általában éjszakai életmódot élnek, ilyenkor leginkább rovarokra vadásznak, ám az egészen nagyra nőtt nőstények néha egy kisemlőssel vagy kis madárral is megbirkóznak. Fajtól függően fákon, talajon vagy föld alatt élnek. Ezért is fontos tudnunk, melyik életmódot folytató fajcsoportból származik kedvencünk, hiszen inszektáriumát is aszerint kell berendeznünk.
Az egészen pici állatok számára megfelel egy kis üvegedény, melynek aljára célszerű 3-4 centiméter vastagságban tőzeget tenni. Ahogy a pók növekszik, úgy kell mind nagyobb edényekbe helyezni. Az egyéves állatoknak már valódi inszektáriumra van szüksége, amelynek mérete a talajlakó fajoknál 20×30×20 cm, a fán élőknél 40×30×60 cm. A medencét hálóval gondosan fedjük le, mert minden madárpók hajlamos a szökésre. Az inszektáriumot a pók természetes élőhelyének megfelelően rendezzük be, talajként tőzeg vagy fenyőkéreg ajánlott.
A madárpókok szeretik a meleget, de a tűző napot nem. 18 és 30 °C között érzik igazán jól magukat. A kis pókokat hetente egyszer, a nagyobbakat ritkábban, a kifejlett nőstényeket havonta egyszer elég etetni. Csak élő eleséget fogyasztanak, ez lehet különféle méretű tücsök, házilégy, csontkukac, mezőn fogott rovar, az igazán méretes példányoknak újszülött egér. A táplálékul felkínált állat ne legyen nagyobb a pók potrohánál. Itatni hetente egyszer célszerű, kezdetben, míg picik, fecskendő segítségével, a nagyobbakat pedig Petri-csészéből, melynek közepére egy kavicsot teszünk. A madárpókok növekedésük során rendszeresen vedlenek, a kisebb példányok akár két-három hetente is. Az esetlegesen elvesztett végtagjaikat három-négy vedlés alatt újranövesztik. A nőstények 3–5, a hímek egy-két éves korukban érik el ivarérettségüket. A hímeket a nőstény 3-6 párzás után elfogyasztja, vagy két-három éves korukban elhullanak. A nőstények néha 10–12 esztendeig is elélnek. Mivel kannibálok, egy inszektáriumnak csak egy lakója legyen.
Skorpió
