A holocén kronológia módszertani problémái
A holocén kronológia módszertani problémái
Az első kérdés a holocén hosszának, ebben az esetben kezdetének (hiszen most is tart ez a kor) pontos meghatározására vonatkozott. Földünknek az eljegesedések idején jéggel borított területein kínálkozott a válasz: a holocén a jégtakaró elolvadása után következett be. Ez a meghatározás világszerte alkalmazhatónak bizonyult, mert az éghajlat kedvezőbbre fordulása a Földön mindenütt a teljes földrajzi környezet különböző – üledékképződési, felszínalakulási, vízrajzi, növényzeti, állat- és talajföldrajzi stb. – tényezőinek változásával járt együtt, amelynek megállapításával a holocén elválasztható a pleisztocéntól. A meghatározás a korszak részletesebb megismerésének legfontosabb, szinte egyedülálló sajátosságára is rámutat: minden más földtörténeti kornál összetettebb kutatást igényel, mert a sok apró részlet, az igen kis változások csakis az egész természeti környezet vizsgálatából deríthetők ki. A holocén történetének, eseményeinek rekonstruálása tehát a geológus, geomorfológus, botanikus, zoológus, talajtanos, sőt a régész-történész együttes munkáját követeli meg.
Nehezebb lett a határ megvonása, amikor az egyre szaporodó és pontosodó radiometrikus kormeghatározásokat összevetették a fenti interdiszciplináris kutatások eredményeivel. A különböző tudományágak megvonták ugyan a maguk „saját” határát, amely az éghajlat nagymérvű átalakulásának (a jégkorszak végének) következtében valamely más területen is hasonlóan drasztikus változáshoz vezetett, de ezek radiometrikus behatárolása földrajzilag és tudományágak szerint is eltéréseket mutatott. Hosszú viták után a napjainkban az a legelfogadottabb nézet, miszerint a földtörténeti jelenkor 10 200 évvel ezelőtt (B. P., before present) kezdődött. Az „ezelőtt”, azaz a jelen időpontja megállapodás alapján 1950. (A szén 14-es izotópjának kormeghatározásra való alkalmazása ugyanis az ötvenes években kezdett terjedni, és viszonyítási alapnak minden laboratórium az 1950. évet vette.) Mivel a földtörténet megelőző szakaszaival ellentétben a holocén során már nem évmilliókban vagy évszázezredekben számol a tudomány, hanem sokkal finomabb, akár évszázados, vagy évtizedes beosztással, és adatait napjaink felé haladva egyre inkább összeveti az emberiség történetével, a történelmi időszámítást is használjuk, néha egyszerre egymás mellett. Ezért szükséges a legjobban elterjedt (keresztény) időszámítás jelzésének ismerete, amely minden nyelvben angolból átvett szakirodalmi rövidítés az évszámok után: B.C. (before Christ), ill. A.C. (after Christ).
A holocén történetéről eddig feltárt adatok tehát többféle módszer alkalmazásával váltak ismertté. A legelső útmutatást a hajdani vegetáció és fosszilis flóra elemei nyújtották, amelyek érzékeny műszerként regisztrálták egykor és jelzik ma is az éghajlat-módosulásokat. Elsősorban e botanikai változások után állította össze nálunk Soó Rezső és Andreánszky Gábor az ötvenes években a növénytakaró, és ebből következtetve a klíma változásainak harmad- és negyedidőszaki menetét. A jégkorszak végi átmeneti (későglaciális) és a jelenkori (holocén) vegetációváltozás történetének pontosabb leírását az üledékekben megőrzött virágporszemek (pollenek) meghatározása, statisztikai elemzése, kiértékelése (pollenanalízis, palinológia) teszi lehetővé. A vegetációváltozás menetének főbb vonásait – a pleisztocén végére és a holocén egyes fázisaira – az Alpoktól északra F. Firbas kutatásai határozták meg. Magyarországon a pollenanalízis segítségével -- még a harmincas években – Zólyomi Bálint írta le először az utolsó tízezer év növényzetének fejlődését, és állította föl a holocén egyes szakaszai hazai tulajdonságainak megfelelő időrendet szubboreális, boreális, atlanti, szubboreális és szubatlanti fázisok néven (a növényvilág változásairól bővebben lásd a biogeográfiai részt). Ez a felosztás (részben Zólyomi későbbi módosításaival) lényegében mind a mai napig érvényben van. Szintén palinológiai kutatásokkal Járainé Komlódi Magdának számszerűen is sikerült meghatározni az Alföld júliusi, januári és évi középhőmérsékletének változásait. Az ország különböző részeiben végzett későbbi elemzések megerősítették ezeket az eredményeket, illetve tovább finomították ismereteinket. A csapadékviszonyokra azonban, sajnos, ezek a kutatások nem adnak számszerűen megbecsülhető eredményeket, csupán bizonyos minőségi jellegű (nedvesebb, szárazabb stb.) megállapításokat szűrhetünk le belőlük.
