Ásvány és kőzet
Ásvány és kőzet
A földkéreg külső részét, a mintegy 30–70 km vastag litoszférát (kőzetburkot) három nagy kőzetcsoport építi fel: a magmás („tűzi” eredetű), az üledékes, valamint a metamorf (átalakult) kőzetek. E kőzetekről bővebben a fejezet későbbi részében olvashatunk.
A kőzetek ásványokból, ásványegyüttesekből épülnek fel. Ezek létrejöttét, eloszlását a litoszféra állandó fejlődése, a belső és külső erők egymásra hatása szabja meg. Az ásványok különböző atomok, ionok, molekulák rendezett kapcsolódásával felépülő, meghatározott kémiai összetételű, túlnyomó többségükben szilárd halmazállapotú természetes képződmények.
Rodonit – Csucsom (Čučma, Szlovákia), József Atilla Tudományegyetem (JATE) gyűjteménye
Az ásványokat felépítő összetevők (komponensek) kapcsolódási rendjét a környezet fizikai-kémiai jellemzői (hőmérséklete, nyomása, az alkotóelemek koncentrációja stb.) nagymértékben meghatározzák. Ebből következően valamely ásványt vizsgálva a fizikai és kémiai sajátosságok (morfológiai, optikai tulajdonságok, oldhatóság stb.) alapján – ami voltaképpen az atomok, ionok, molekulák tulajdonságainak, illetve a belőlük felépülő szerkezet jellegének az eredője – az ásvány keletkezési körülményeire is következtethetünk.
Az ásványok szilikátolvadékból, különböző hőmérsékletű gáz-gőztartalmú oldatokból és szilárd fázisú átkristályosodási folyamatok révén keletkeznek. E folyamatok során a keletkező ásványok minősége és fajtáinak száma – valamely, adott fizikai-kémiai paraméterekkel jellemzett környezetben – a jelen lévő kémiai komponensek mennyiségétől függ.
A Kárpát-medencében eddig hozzávetőleg 900 ásványfajt mutattak ki, a Földön ismert összes ásvány közel egynegyedét! Ezek között számos olyan akad, amelyet itt fedeztek fel. Mivel a korábban ismeretlen kémiai összetételű és/vagy kristályszerkezetű ásványt a kutatók többnyire előkerülési helyéről (lelőhelyéről), jellegzetes tulajdonságáról, vagy valamely személyről nevezik el, a magyar vonatkozású ásványok között szép számmal akadnak ismerősen csengő nevek. Az ásványtan-történeti szempontból legjelentősebb kárpát-medencebeli előfordulásokat a területen felfedezett ásványokkal együtt az alábbiakban foglaljuk össze.
