Hidrotermás jelenségek napjainkban
Hidrotermás jelenségek napjainkban
A hidrotermás jelenség a földfelszínen ma is változatos formájában nyilvánul meg; tanulmányozása sok korábban ismeretlen, illetve klasszikus módszerekkel nem meghatározható érctest genetikájának megismerését segítette elő. A jelenkori (aktív, vagy szunynyadó) vulkánok lejtőjén szolfatárák (H2S-, SO2-gázok), fumarolák (vízgőz), mofetták (CO2-ömlések) és szoffinik (bórsav-kivirágzások) jelzik a hidrotermás aktivitást. (A nevek főleg a Nápoly környéki Flegrei-mezőkről [Campi Flegrei] származnak.) Ásványaik: kén, szalmiák, gipsz, sassolin és alunogén.
A geotermális mezőkön az igen látványos hévforrás- (gejzír-) tevékenység formájában ma is tanulmányozható a hidrotermás tevékenység. A felszínre kerülő forró vízgőz, illetve felhevített rétegvíz – kisebb medencéket formálva – elveszti oldott ásványianyag-tartalmát. E medencékben kalcedon, opál, auripigment, realgár, antimonit, cinnabarit, pirit, markazit és arany válhat ki finomszemcsés eloszlásban.
A tengerfenéken – mind a kontinensek mellett húzódó szigetívek, mind az óceánközépi hátságok mentén – a tengeralatti vulkáni tevékenység kísérőjeként gázdús, 300–400 °C hőmérsékletű gáz-gőzfázis lép kémiai reakcióba a hideg tengervízzel, a megszilárdult vulkáni kőzetek repedései mentén. Ennek során a szulfidkomponensek kolloid eloszlású füst formájában csapódnak ki (ún. fekete füstölgő, black smoker), és leülepednek a tengervízben. A folyamatok révén átmeneti, hidrotermás-vulkáni-üledékes, tömeges megjelenésű érctípus alakulhat ki, ami már bizonyos üledékes vonásokat is magán viselhet.
