Kitermelés és készletnövekedés
Kitermelés és készletnövekedés
A hazai kőolaj- és földgázkutatások történetét áttekintve kitűnik, hogy a szénhidrogénipar a folyamatos és eredményes kutatások által feltárt kőolaj- és földgázkészletekre alapozva fejlődött. A kutatások jó előkészítését jelzi, hogy a lelőhelyek túlnyomó hányadát az első kutatófúrással találták meg. 1937 és 1990 között 218 előfordulást fedeztek fel, a hazai szénhidrogénkészlet zömét azonban a 10 legjelentősebb előfordulás adja (lásd a térképen). A kitermelhető olaj- és gázkészletek 1937–1990 közötti alakulását bemutató diagramon jól látható, hogy a harmincas-negyvenes évek kutatásait követően a sikeres alföldi kutatások eredményezték a szénhidrogén-termelés ugrásszerű növekedését. A kitermelés először 1966–1970 között haladta meg a 10 millió tonna egyenértéket (1 tonna kőolaj = 1000 m3 gázzal). Ezt követően az olajtermelés 2 millió tonna/évben állandósult, a gáztermelés pedig meghaladta az évi 20, majd 1990-ig a 30 milliárd m3-t. 1937 és 1990 között összesen 74 millió tonna kőolajat és 160 milliárd m3 földgázt termeltünk ki. Azóta a kitermelési mutatók – jelentős részben a túlzott mértékű energiafogyasztás mérséklődése, mindenekelőtt számos nagyipari üzem megszűnése következtében – csökkentek.
Magyarország megkutatott, kitermelhető szénhidrogén- és szén-dioxid-készletei 1937 és 1990 között
Magyarországon összesen 94 millió tonna kitermelhető kőolaj-, 249 milliárd m3 éghető földgáz- és 34 milliárd m3 széndioxid-készletet fedeztek fel a kutatók. A jelenleg rendelkezésre álló kitermelhető olajkészlet mintegy 20 millió tonna, ez 10 évre, míg a 100 milliárd m3 éghető földgázkészlet 20 évre elegendő, és jelenleg az ország évi kőolajigényének 25%-át, gázigényének 50%-át képes kielégíteni.
