Üledékes ásványtársulások (Gatter István–Szakáll Sándor)
Üledékes ásványtársulások
(Gatter István–Szakáll Sándor)
(Gatter István–Szakáll Sándor)
Az üledékes ásványok és kőzetek képződése az aprózódás, mállás, szállítás, lerakódás és kőzettéválás (diagenezis) folyamatsorában megy végbe. Az így létrejövő ásványok jelentős hányada igen nagy gazdasági jelentőségű. Ebben a részben az üledékes ásványok képződésének tényezőit és jellegzetes kárpát-medencei előfordulásait ismertetjük.
Az üledékes kőzetek kialakulása a litoszféra legkülső övében, az atmoszféra és a hidroszféra határán történik, részben a bioszféra közreműködésével. A felszíni üledékes ásványképződés során a hőmérséklet és a nyomás szerepe alárendelt. Ha az üledék eltemetődik, magasabb hőmérséklet- és nyomásviszonyok közé kerül.
A felszínen lévő magmás és metamorf kőzetek ásványi elegyrészeinek a felszín kis nyomás- és hőmérsékleti értékei már nem biztosítanak stabil állapotot. A kőzetalkotó ásványok anyagi átalakulását – ami komplex fizikai-kémiai és esetenként biológiai folyamatok összessége – mállásnak nevezzük. (A kőzetalkotók elkülönülése, szétesése ezen belül az aprózódás.)
Az üledékes ásványképződés túlnyomó része vízben vagy vizes környezetben zajlik le. Az elemek szelektív szétválása miatt kevés kationnal, de többféle aniontartalommal jellemzett ásványfázisok jönnek létre. Az ásványképződést az oldott ionok koncentrációja, a kémhatás, az oxidációs fok, valamint a vizes rendszer áramlási viszonyai szabják meg. Az üledékes fázisban a leggyakoribb ásványalkotó elemek a Na, K, Ca, Mg, Si, Al, C, P, S, B, Cl, F és Br. Az üledékes kőzeteket az alkotó elegyrészek eredete alapján osztályozhatjuk.
Az aprózódás és a mállás ásványgenetikai sajátságai
Szulfidok mállása
Szilikátok mállása
Mechanikai üledékek ásványtársulásai
Finomtörmelékes üledékekben, piroklasztitokban előforduló ásványtársulások
Vegyi üledékek ásványtársulásai
Biológiai üledékek ásványtársulásai
