Andezitekről általában – petrográfus szemmel
Andezitekről általában – petrográfus szemmel
Az andezit közepes (intermedier) szilícium-dioxid-tartalmú (53–64%) kőzet. Színe általában középszürke. Ezt a színt a finomszemcsés alapanyag adja, amely a kőzetképződés utolsó szakaszában, a láva kiömlésekor kristályosodik. Az alapanyagban ülő kisebb–nagyobb, általában 2 mm és 2 cm közötti szemcseméretű kristályok zöme ellenben a kiömlést jóval megelőzően képződött. Ezeket a látható méretű kristályokat fenokristályoknak hívjuk. Az andezit fő kőzetalkotó ásványai a fehér átlátszatlan vagy színtelen átlátszó, izometrikus vagy táblás plagioklász, és a fekete, oszlopos amfibol. Gyakran előfordul a szurokfekete, fényes, lemezes biotit és a szabad szemmel már nehezebben meghatározható, feketésnek látszó augit és hipersztén (piroxénváltozatok) is. Látványos elegyrész lehet a ritkábban előforduló, a vörös színű, kerekded gránát. Ha kvarc is megjelenik, a kőzet neve már dácit. Utólagos átalakulás hatására, annak jellegétől függően a kőzet színe és szerkezete megváltozhat. Oxidációval vörös oxiandezit, pirites átitatással szulfoandezit, kalcitos átitatással karboandezit, kloritosodással zöld kloroandezit, agyagásványosodással fehér, nagyon puha hidroandezit, kovásodással kemény, porózus, világos, kvarceres szilikoandezit keletkezik. Ezek leginkább érctelepek környezetében fordulnak elő.
