Légnedvesség, légnyomás
Légnedvesség, légnyomás
A csapadékhullás a légköri víz körforgalmának utolsó állomása. A felszínről elpárolgó vízmolekulák átlagosan tíz napig tartózkodnak a légkörben, mialatt kontinensnyi távolságokat is bejárhatnak. Minél melegebb a levegő, annál több vízgőzt foglalhat magába. A légköri víz fontos mérőszáma a relatív nedvesség. Megmutatja, hogy a lehetséges vízgőzmennyiség hány százaléka van a levegőben. A legmagasabb napi átlagértékek (70–80%) tél közepén, a legkisebbek (45–60%) nyár derekán figyelhetők meg. A téli értékek területi eloszlása elég egyöntetű, míg nyáron a relatív nedvesség a legnagyobb a csapadékosabb és hűvösebb nyugati országrészekben és a hegyvidékeken, a legkisebb az Alföld déli-délkeleti részén.
A tengerszintre vonatkozó átlagos globális légnyomás 1013,2 hPa (hektopascal). Hazánkban az átlag 1016,8 hPa; az Alföld közepén 1016,4 hPa, az Alpokalján 1017,3 hPa. Az évi ingadozás kicsiny (10 hPa alatti amplitúdó); januári maximum és áprilisi minimum jellemzi.
A légköri vízgőz parciális nyomása (ami a víztartalom függvénye) évi átlagban 9–10 hPa (0,9–1,0%), vagyis a felszín közelében a levegő 1000 molekulájából átlagosan 9–10 a vízgőz-molekula. A gőznyomás évi menete a relatív nedvesség fordítottja; téli minimummal (4–5 hPa) és nyári maximummal (14–16 hPa) rendelkezik. A gőznyomás ilyen évi változása a léghőmérséklet és a levegő párabefogadó képessége közötti összefüggésből következik. A vízgőztartalom nyári maximuma teszi lehetővé, hogy a legtöbb csapadék nyár elején hulljon.
A gőznyomás alig változik a nap folyamán. Maximuma a délutáni, minimuma az éjszakai órákra esik. A relatív nedvesség napi menetét a víztartalom mellett a hőmérséklet kormányozza. A legnagyobb értékek hajnalban, a legkisebbek a déli órákban várhatók.
