Az „alaphegységi” karbonátos tárolórendszer
Az „alaphegységi” karbonátos tárolórendszer
A Kárpát-medence másik jelentős, nagy területi kiterjedésű víztároló képződményét a mezozoikumi karbonátos kőzetek jelentik. Ezek felszíni elterjedése viszonylag szerény a Kárpát-medence méreteihez képest, de fiatalabb képződményekkel fedetten már nagyobb, összefüggő régiókat képeznek. Míg előbbiek foltszerűen medence-szerte megtalálhatók, utóbbiak elsősorban a Pelso-, illetve a Tisza-mikrolemez nyugati területét, azaz Magyarország tágabb szomszédságát foglalják el. A fedett tárolórészekre vonatkozó ismereteink – főleg az Alföld aljzatában – meglehetősen hiányosak.
A mezozoikumi karbonátos képződmények közül a fő víztárolókat a felső-triász mészkövek és dolomitok jelentik. Utóbbiak szivárgási tényezője 10-5 m/s körüli, a mészköveké, a karsztosodástól és a tektonikai irányoktól függően, ennél 1–2 nagyságrenddel jobb lehet. A karsztosodott, jó vízvezető zóna vastagsága bizonytalanul ismert, a kutatók néhány 100 m-től több km-re becsülik. Porozitása 1–5% között változik.
A nyílt karsztos felszíneken történő beszivárgást több területen alaposan vizsgálták, ezért erre vonatkozó adataink viszonylag megbízhatóak. Az egyik legtöbbet vizsgált terület az Aggteleki-karsztterületen található jósvafői kutatóállomás környéke, ahol a 70-es években végzett megfigyelések szerint a 730 mm átlagos évi csapadék 28%-a, kereken 200 mm/év szivárgott be. A magyarországi karsztterületeken a 170 mm/év beszivárgási érték tekinthető átlagosnak.
A mezozoikumi karbonátos felszínalattivíz-tároló képződmények elterjedése a Kárpát-medencében
A karsztterületeken beszivárgó víz nagyobb része hideg vagy langyos karsztforrásokban jelenik meg, kis része pedig meleg (hév)-forrásokban (pl. Hévíz, Budapest). A beszivárgási területtől való távolság függvényében a vizek néhány naptól több ezer évig terjedő idő alatt érik el a forrásokat. A víz kisebb része a karszthegységek mélyébe süllyedt előterében lévő tárolórészt is átöblíti, ahol az áramlási sebességek már rendkívül kis mértékűek is lehetnek: a víz kora itt a több tízezer évet is eléri!
A mezozoikumi karbonátos tárolókat általában vízzáró fedőképződmények választják el a vízvezető medenceüledékektől, egyes helyeken azonban mégis van lehetőség a karsztvíznek utóbbiakba való „elszökésére”, főleg ott, ahol a hegységperemen kis vastagságú üledékkel, alluviummal fedett helyi alaphegységi kiemelkedések (sasbércek) találhatók. Egyes helyeken vízfolyásokba is kilépnek az ún. szökevény-források (pl. Budapesten). A karsztos, karbonátos hegyvidékek völgyeiben és peremein a karsztvíz ún. karsztlápok formájában is megjelenhet.
