Magyarország éghajlati körzetei
Magyarország éghajlati körzetei
Legnagyobb éghajlati térségünk a Mezőföldet magába foglaló Alföldi körzet (I.). Három alkörzetre oszthatjuk: az északkeleti, legzordabb telű (I/a.), a középső, legszárazabb (I/b.), és a délkeleti, legmelegebb nyarú vidékekre (I/c.). Az Alföld déli részén az évi középhőmérséklet meghaladja a 11 °C-ot, északkeleten valamivel 10 °C alatt van. Itt a legmelegebb a nyár (a júliusi középhőmérséklet 21 °C körüli) és igen hideg a tél. A napsütéses órák évi összege az Alföld nagy részén 2000 óra feletti. Ez érleli a kalocsai és szegedi paprikát, a makói hagymát, s teszi zamatossá a Duna–Tisza közén termő gyümölcsöt. A kevesebb felhőzet, a kisebb relatív nedvesség, s a szűkös és változékony csapadékmennyiség gyakran vezet nyári aszályok kialakulásához. Az éghajlatilag lehetséges ún. potenciális párolgás jelentősen meghaladja a csapadék mennyiségét. A tél hóban szegény. Az uralkodó szélirány a Nyírségben északi, északkeleti. Itt aránylag erős a szél. Az Alföld közepén mérsékeltebb, északnyugati irányú, míg a déli határ mentén gyakran délies a szél.
A Kisalföld (II.) éghajlata kiegyensúlyozottabb, mint az Alföldé. Évi középhőmérséklete 10 °C; a január hónapé –1 °C, a júliusé, amely a legmelegebb, 19,5–20,5 °C. A hőmérsékleti ingás az országos átlagnak megfelelő. Erős az óceáni hatás. Sok a felhő, nagy a relatív nedvesség. Az Alföldhöz képest több a csapadék, vastagabb a hótakaró, viszont kisebb a napsütéses órák száma. A kiegyenlítettebb éghajlat következménye a ritkább késő tavaszi és kora őszi fagy. Az aszályhajlam is kisebb, mint az Alföldön. Ez az ország legszelesebb vidéke; az uralkodó szélirány az északnyugati.
Az Alpokalja, a Dunántúli-középhegység és -dombság (III.) éghajlata a legkiegyenlítettebb. Kevésbé zord a tél, s kevésbé meleg a nyár, mint az Alföldön vagy a Kisalföldön. Az óceáni hatás miatt itt több a felhőzet, s különösen az Alpokalján kicsi a napsütéses órák száma. A kedvező csapadékellátottság miatt ritka az aszály. Télen itt hull a legtöbb hó. A Bakonyban az erős szél miatt gyakoriak a hófúvások.
Az éghajlati körzetek néhány jellemző klimatológiai adata
A III. körzetnek három alkörzetét különítjük el.
A nyugati és délnyugati határszél (III/a.) a leginkább óceáni jellegű, alpi befolyású terület. Ennek köszönheti magas felhőzetét és 800 mm feletti évi csapadékát.
A Dél-Dunántúl, különösen a Mecsek és a Villányi-hegység déli lejtői már mediterrán jellemzőket is mutatnak (III/b.). Ilyenek az enyhe tél, a meleg, de nem túl forró nyár, s a bőséges, de nem túl sok csapadék.
A fenti két alkörzet közötti átmenetet képviseli a Dunántúli-középhegység (III/c.), közepesen csapadékos, hűvösebb nyarú éghajlatával.
Külön említést érdemel a Balaton mikroklímája. A 3 méter átlagos mélységű tó a ráeső sugárzás majd 90%-át elnyeli. Nyáron a tó vize hidegebb, mint környezete. Ez a tulajdonsága a felhőzet csökkentésében is megnyilvánul. Ennek köszönhető, hogy nyáron a Balaton térsége csak kevéssel marad el az ország napfényben leggazdagabb tájaitól. A víz viszonylag nagy hőtároló képessége miatt kiegyenlítettebb a hőmérséklet évi és napi járása. Fontos alakítója a helyi áramlási képnek a tó fölötti cirkuláció és a Bakonyból lezúduló, főnszerű vázsonyi szél. Meteorológiai kutatások igazolták, hogy a tó csak a part menti néhány kilométeres sáv éghajlatára van hatással. A vulkáni alapkőzeten kialakult talaj, a kedvező helyi klíma – a szakértő gazdák „közreműködésével” – gazdag borvidéket éltet.
Az általános cirkuláció sematikus vázlata
Negyedik éghajlati körzetünk az Északi-középhegység (IV.). A tagolt felszín változatos mikroklímákat hozott létre. Ilyen a bő csapadékú, hűvös nyarú Bükk-fennsík, a szárazabb és melegebb Nógrádi-medence, vagy az Alföld és a magas hegyek közötti gyors átmenetet képviselő Mátraalja és Bükkalja. A hőmérsékleti ingás a magassággal csökken. A napfénytartam kevés, nagy a felhőzet és a páratartalom. A csapadék mennyisége közepes. A területnek változatos a szélklímája is. Az Északi-Kárpátok árnyékoló hatása miatt a szél gyenge. A szél iránya a völgyek futását követi.
Magyarország éghajlatának vázlatos áttekintése után a következő oldalakon részletesen elemezzük az egyes éghajlati elemek viselkedését, területi eloszlását, évi és napi járását. Ahol módunkban áll, kitekintést adunk a Kárpát-medence egészére (lásd még a Kárpáti nagytájak című fejezetet).
