A veszélyes hulladékok sorsa
A veszélyes hulladékok sorsa
A korszerű aszódi lerakóban a II. osztályú veszélyes hulladékokat félig a földbe süllyesztett, többszörösen (agyaggal, fóliával) szigetelt tárolómedencékben tárolják. A veszélyes hulladékot bakdaruval emelik a tárolótérbe, ezért a legfelső szigetelőfóliát használt gumiköpenyekkel védik a sérüléstől. A csapadék bejutását az üzemelő tárolótérbe sínen mozgatható tetőrendszer akadályozza meg. Az I. osztályú veszélyes hulladékokat kiemelt tárolótérbe helyezik el. Itt a tárolótér alatt a természetes agyagrétegre műanyagfólia, majd ellenőrző szivárgóréteg és azt fedő vasbetontálca kerül. A hulladékot vagy konténerben, vagy fémhordóban szállítják a telepre, s vasbetonba öntve, egymás felett négy-hat szintben helyezik el. Mind az I., mind a II. osztályú veszélyes hulladékok esetében az egyes tárolócellák megtelésekor a területrészt befedik. A fedő kiegyenlítő rétegből, agyagtakaróból, műanyagfóliából, szivárgórétegből és füvesített humuszból áll.
A veszélyes hulladékok legnagyobb részét hazánkban keletkezésük helyén (pl. üzemekben) nem megfelelő körülmények között tárolják. Magyarországon még nem alkalmazott módszer a veszélyes hulladékok felszín alatti, felhagyott bányaüregekbe történő elhelyezése, ami egyelőre csak a radioaktív hulladékokkal kapcsolatban merült fel. (E tekintetben Nyugat-Európában elsősorban felszín alatti, felhagyott sóbányákat, illetve gránittesteket vizsgálnak.)
A legnagyobb fenyegetést minden országban a radioaktív hulladékok elhelyezése jelenti. A magyarországi gyakorlat szerint a keletkező kis-, közepes- és nagy radioaktivitású hulladékokat nem aktivitásuk, hanem keletkezési helyük szerint próbálják kezelni. A kis aktivitású nem erőművi (pl. orvosi eredetű) radioaktív hulladékokat a fővárosból Magyarország egyetlen üzemelő radioaktívhulladék-lerakójába, Püspökszilágyra szállítják. 1993-ig ezen a telepen tárolták a paksi atomerőműben keletkezett kis- és közepes aktivitású hulladékokat is (mintegy 3000 m3-t), de a helyi lakosság tiltakozásának hatására ezzel felhagytak, s jelenleg az erőmű radioaktív hulladékait átmenetileg Pakson tárolják (a kis- és közepes aktivitásút betonba ágyazva). Hosszú távon, úgy tűnik, nem folytatható az a (morálisan amúgy is kérdéses) gyakorlat, hogy a kiégett fűtőelemeket Oroszországba szállítják, így számolnunk kell a nagy aktivitású hulladékok országunkon belüli feldolgozásával, elhelyezésével. Jelenleg a Mecsekben egy mélyszinti elhelyezés lehetőségét vizsgálják, s befogadó kőzetként a geológusok egy viszonylag vastag, jó vízzáró, finomszemű kőzetből álló rétegcsoportot javasolnak, a Bodai aleurolitot. A kis- és közepes aktivitású hulladékok felszíni vagy legfeljebb 300 méter mély felszínalatti lerakására alkalmas hely kiválasztása átfogó nemzeti projekt keretében folyik. A végleges helyszínek megadása 1997 után várható. Hogy e kérdésben napjainkra a társadalmi fogadtatás vált a talán legdöntőbb szemponttá, azt jól tükrözi Ófalu esete: a nyolcvanas évek legvégén a lakosság tiltakozásának hatására leállították a radioaktívhulladék-lerakót előkészítő kutatásokat.
Ma, a környezetvédelmi törvény elfogadásával minden típusú hulladéklerakó létesítéséhez több hatóság (Környezetvédelmi Felügyelőség, Magyar Geológiai Szolgálat, Vízügyi Igazgatóság stb.) engedélye és a helyi lakosság hozzájárulása szükséges, így a jövőben az új lerakók remélhetőleg a környezetvédelmi előírások betartásával készülnek el.
