Nemzeti parkok Magyarországon
Nemzeti parkok Magyarországon
A természeti értékek megőrzésére, s egyben bemutatására – a látogatás lehetőségének megteremtésével – ma már számtalan nemzeti park működik szerte a világon. A legelső, a Yellowstone Nemzeti Park az Amerikai Egyesült Államokban létesült 1872-ben. Hazánkban sajnos csak e század második felében teremtődtek meg a feltételek nemzeti park létrehozására. Első nemzeti parkunkat 1973-ban a Hortobágyon létesítették. Ezt követően az eltelt majd negyedszázadban további öt nemzeti park kialakítására került sor, s a jelenleg folyó előkészülő munkák eredményeként előreláthatólag 3 új nemzeti parkkal fogunk gyarapodni. A következőkben – röviden – nemzeti parkjaink jellegzetes vonásaival ismerkedünk meg.
Hortobágyi Nemzeti Park
Első nemzeti parkunk a Tisza középső szakasza mentén, a Hortobágyon létesült. A Tisza és mellékfolyóinak áradása által formált szinte tökéletes síkság számos növény- és állatfajnak nyújt utolsó menedéket: a terület sajátos mikrodomborzata változatos élőhelyek mozaikjainak sokaságát eredményezte. A mocsaraktól, ingoványoktól a szikes pusztákon át a pusztai tölgyesekig az Alföldre jellemző szinte összes élőhely típusát fellelhetjük a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Kiemelkedően fajgazdag e térség madárvilága: néhány fajtól eltekintve az összes hazánkban előforduló madárfajt észlelték már a nemzeti park területén.
Kiskunsági Nemzeti Park
Második nemzeti parkunkat 1975-ben szintén az Alföldön alakították ki. A Duna–Tisza közének természeti értékekben leggazdagabb részeit foglalja magába. A nemzeti park nem egybefüggő, hanem hét különálló területből tevődik össze, ezért „mozaik nemzeti parknak” is nevezik. Az egyes területegységek, „mozaikok” eltérő természeti adottságokat képviselnek: mocsarak, holtágak, szikes tavak és puszták, homokbuckás területek alkotják az egyes területrészeket. A jellegzetesen alföldi élőhelytípusok közül külön említést érdemelnek a Duna–Tisza-közi homokbuckák életközösségei (pl. Bugac), amelyek olykor sivatagi-félsivatagi környezetet idéznek.
Bükki Nemzeti Park
A Kiskunsági Nemzeti Park létesítését követő évben újabb nemzeti parkkal gyarapodtunk: 1976-ban a Bükk hegység jelentős hányadát is nemzeti parkká nyilvánították. Míg az előző kettő elsősorban a pusztát, a többnyire fátlan Alföld legszebb részeit foglalja magába, a Bükki Nemzeti Park zöme hegységi terület, zárt erdőtakaró-borítással. A változatos földtani felépítés, a nagykiterjedésű karsztos területekre jellemző barlangok mellett – a domborzat változatosságának köszönhetően – rendkívül sokszínű élővilágot őrzött meg e terület. A bükkösökben, tölgyesekben, a meredek lejtők gyepeiben, a fennsíkok kaszálórétjein számos, már a Kárpátokat idéző ritka növény- és állatfaj él (lásd a Bükk hegység bemutatását).
Aggteleki Nemzeti Park
Első három nemzeti parkunk létrejöttét követően majd 10 év telik el, míg újabb nemzeti park létesítésére sor kerül. 1985-ben az addigi tájvédelmi körzetből alakítják ki az Aggteleki Nemzeti Parkot, amely a legjellegzetesebb karsztos terület hazánkban (lásd A Gömör-Tornai karszt c. tájföldrajzi részt). A karsztos formák sokasága és barlangjai méltán avatják nemzetközileg is előkelő helyen számon tartott természeti kincsünkké a vidéket. A sokak által ismert barlangok mellett a nemzeti park bővelkedik a felszínen található értékekben is: növény- és állatvilága egyaránt számos ritkaságot rejteget. A terület északi folytatását képező szlovákiai karsztterület, illetve az Aggteleki Nemzeti Park barlangjait 1995-ben a világörökség részévé nyilvánították.
Fertő-Hanság Nemzeti Park
Az 1991-ben létesült Fertő-tavi Tájvédelmi Körzet 1994-től a Hansági Tájvédelmi Körzettel kiegészülve alkotja ötödik nemzeti parkunkat. Ez az első olyan területünk, amelynek határon átnyúló részei is nemzeti parkként funkcionálnak: egyidejűleg a Fertő-tó ausztriai részén is nemzeti parkot hoztak létre Nationalpark Neusiedler See – Seewinkel néven. E nemzeti parkunk különböző jellegű tájakat fog össze: a Fertő-tó nagykiterjedésű nádasai, nyíltvizei, a part menti szikes rétek, a Hanság egykor volt mocsár- és lápvilágának maradványai mellett a Fertőmelléki-dombsor száraz tölgyesei, sztyeprétjei alkotják a park természeti értékekben gazdag területét.
Duna–Dráva Nemzeti Park
E nemzeti parkunkat 1996-ban létesítették. Részei a korábbi Gemenci és Béda-Karapancsai, valamint a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet, kiegészülve a Dráva-mente részben eddig is védett, természeti értékekben gazdag, szinte háborítatlan területeivel. A nemzeti parkot a folyók által meghatározott, illetve befolyásolt élőhelyek változatossága teszi különlegesen értékessé. A változatosságot fokozzák, egyszersmind az értékek körét bővítik a belső-somogyi, sajátos arculatú egykori futóhomokfelszínek, amelyeknek élővilága – hasonlóan a folyóközeli-ártéri területekhez – szintén bővelkedik ritkaságokban.
A Duna-Dráva Nemzeti Park különösen gazdag vizes élőhelyekben
Tervezett nemzeti parkok
E sorok írásakor a tervek szerint (amelyeket országgyűlési határozatok is megerősítenek) a közeljövőben további három nemzeti park létesítésére kerül sor.
A Délkelet-Alföld természeti értékeinek megőrzését fogja szolgálni a Körös–Maros-vidéki Nemzeti Park. A természeti értékek – hasonlóan a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz – itt is szétszórtan, mozaikosan maradtak fenn, oltalmuk ezért is sürgető feladata a hazai természetvédelemnek. (1997 elején a park létre is jött. – A szerk. megjegyzése.)
Magyarország természetvédelmi térképe 1996-ban.
NP = Nemzeti Park
A Dunakanyar környékének eddig is védett területei (a Börzsöny és Pilis Tájvédelmi Körzet) az Ipoly völgyének természetileg értékes részeivel együtt alkotják majd a Duna–Ipoly Nemzeti Parkot.
A tervezett Balatoni Nemzeti Park Balatonakarattyától a Kis-Balatonig fogja össze a térség természeti értékeit: a már meglévő védett természetvédelmi területekből (Tihanyi, Badacsonyi, Káli-medencei, Keszthelyi és Kis-Balatoni Tájvédelmi Körzet), valamint a hozzájuk csatlakozó, újonnan védelem alá kerülő területekből alakítják ki hazánk méltán egyik legszebb térségének nemzeti parkját.
Nemzeti parkjaink (1996.)
