Bulla Béla és Mendöl Tibor koncepciója
Bulla Béla és Mendöl Tibor koncepciója
Az eddig említett történeti földrajzi munkák Teleki Józsefet követő szemléletétől, felépítésétől némileg eltért az a két elméleti összefoglalás, amely neves földrajztudósok, Bulla Béla és Mendöl Tibor tollából jelent meg 1938-ban. Bulla Béla a történeti földrajz feladataként az elmúlt idők kultúrtájainak szintetikus magyarázatát, leírását jelölte meg azzal, hogy a múlt szintetikus magyarázó képének középpontjába a települések változását kell állítani. Mendöl Tibor ugyancsak az elmúlt korok tájváltozásainak bemutatását tekintette fő feladatnak, bár az egykori „kultúrtáj” megrajzolásának hangsúlyozása helyett az elmúlt korok „tájállapotának rekonstruálását” állította gondolatmenete középpontjába. Mivel véleménye szerint a történeti földrajzos nem saját korának közvetlenül megfigyelhető viszonyait akarja bemutatni, a rekonstrukcióhoz történeti forrásokra van szüksége. E források „megszólaltatását” földrajzos ismeretekkel, de történészi módszerekkel gondolta elvégezhetőnek. Mivel Csánki munkájához hasonló feldolgozás nem készült, szükségesnek tartotta a teljes történeti Magyarország 18. század előtti korszakaira vonatkozó történeti földrajzi munka összeállítását.
Első lépésként Mendöl a történeti források adattárát tervezte összegyűjteni. Ennek alapján vélte elvégezhetőnek a topográfiai rekonstrukciót. Ez a lépés az egykori vízrajz, a természetes növénytakaró, az utak, a művelt földterületek, a telepek megállapítását, és a különböző szempontok térképre vetítését jelentette volna. Mendöl Tibor igen fontosnak tartotta ehhez a különböző szakterületek együttműködését. Végső lépésként a táj múltbeli állapotának magyarázó leírása következett volna, amelyet Mendöl földrajzos feladatnak, a történészek számára kevésbé érdeklődésre számot tartó munkaszakasznak gondolt. A történésznek – véleménye szerint – a fentieken kívül az egykori tájnak a történeti események alakulását befolyásoló szerepét kell bemutatnia és figyelembe vennie.
