A csillagos égbolt fölöttünk (Marik Miklós)
A csillagos égbolt fölöttünk
(Marik Miklós)
(Marik Miklós)
Éghajlatunkból adódóan az év 365 napja közül átlagosan legalább 100 éjszakán tiszta, csillagos az égbolt. Elődeink jól ismerték a csillagos eget; nem egy csillagképhez az ősmagyar mitológiából származó legenda fűződik.
Magyarország a 46°-os és a 48°-os szélességi körök között fekszik; Budapest földrajzi szélessége (ϕ) 47°30', vagyis majdnem az Egyenlítő és az Északi-sark között vagyunk félúton. Erről a szélességről nézve az égbolt a csillagok láthatósága alapján három tartományra bontható. Azok a csillagok, amelyeknek az égi egyenlítőtől mért szögtávolságára (ún. deklinációjára, δ) teljesül, hogy δ >= 90° – ϕ (azaz Budapest esetében δ >= 42°30'), minden éjszaka látszanak: tudományos szakkifejezéssel cirkumpolárisak. Azok a csillagok, amelyeknek deklinációértéke –42°30' és +42°30' között van, napjában egyszer felkelnek és lenyugszanak; azok a csillagok pedig, amelyekre δ >= –42°30', tőlünk sohasem láthatók. Mivel a Nap egy év alatt körbejár az ekliptikán (Földről látszó égi pályáján), az év folyamán annak az övnek a csillagai közül, amelyek napjában egyszer felkelnek és lenyugszanak, rendre más és más látszik. Ezért beszélünk tavaszi, nyári, őszi és téli csillagképekről. A cirkumpoláris csillagok ugyan minden éjszaka látszanak, de az év folyamán nekik is változik a horizonthoz viszonyított helyzetük. Amikor a horizonthoz közelebb van egy csillagkép, a légkör zavaró hatásai miatt gyengébben látszik, mint a zenit közelében. Ezért az ilyen csillagok láthatósága is függ az évszakoktól.
A csillagképek
A cirkumpoláris csillagképek
A tavaszi égbolt csillagképei
A nyári égbolt csillagképei
Az őszi égbolt csillagképei
A téli égbolt csillagképei
