Hűvös, kontinentális éghajlat, sűrű erdőtakaró
Hűvös, kontinentális éghajlat, sűrű erdőtakaró
Az Északkeleti-Kárpátok éghajlata az Északnyugati-Kárpátokénál hűvösebb és kontinentálisabb. A Máramarosi-havasok belső oldala a Kárpátok egyik legcsapadékosabb része (1200–1500 mm), mert pontosan a nyugati szelek útjában áll. Az Alföld felé a csapadék fokozatosan csökken (600 mm). A hótakaró vastagsága a síkságon általában csak 30–40 cm, a hegyekben viszont gyakran elérheti a 2–3 métert is.
Az évi középhőmérséklet az alacsonyabb részeken 9 és 10 °C között van, a legmagasabb hegyeken azonban csak 0 °C körüli. A januári középhőmérséklet a síkságon –2 és –3, a hegyekben –5 és –9 °C, a júliusi a síkságon 19 és 20, a hegyekben 7 és 12 °C között változik. Az abszolút hőingás 70 °C körül van. Az uralkodó szélirány nyugati és északi.
Aknaszlatina (Szolotvina) sókarsztja (Péró Csaba felvétele)
Az előtéri dombvidéken barna erdőtalaj, podzolos barna erdőtalaj, agyagbemosódásos podzoltalaj és fekete réti talaj fordul elő. A hegyvidéken savanyú barna, podzolos barna erdőtalaj és podzoltalaj jellemző.
Az Északkeleti-Kárpátok sűrű erdőtakarója nagy területen még szinte érintetlen; az erdők főként a közepes magasságú és meredekebb (legeltetésre alkalmatlan) hegyeket borítják. Az előtér és a medencék erdeit nagyrészt már kiirtották, és helyüket növénytermesztésre, illetve legelőnek és kaszálónak használják. A erdőállomány 60%-a bükkös, 30%-a fenyves, a többi tölgy-, nyár-, nyír-, hárs- és ártéri erdő. A tölgyesek a hegylábaknál, a fenyvesek az 1000 m fölötti régióban találhatók. 1500 m fölött a havasi rétek jellemzőek.
Az Ung eredése az Uzsoki-hágó alatt (Péró Csaba felvétele)
Az Északkeleti-Kárpátok florisztikailag igen gazdag terület. Több mint 2600 növényfajt, köztük számos endemikus és mintegy 300 gyógynövényt tartanak számon. Ugyancsak híresen gazdag a terület állatvilága. A 80 féle őshonos emlősfaj közül a legjellemzőbbek a szarvas, őz, vaddisznó, barnamedve, a számos prémesállat, a róka, nyúl, borz, hiúz, görény, menyét, és szórványosan előfordul a Közép-Európa más részein már kipusztított farkas is.
Az utóbbi években védett rezervátumokat is kijelöltek (Radnai-havasok, Tisza és Prut forrásvidéke, Fagyalos, Popágya, Szinevér, az ukrán-lengyel határ vidéke). A botanikai védett területek közül említést érdemel a Nagyszőlős melletti vulkáni kúpon, a Fekete-hegyen virító reliktum sztyeppi növényzet, a huszti nárciszmező, a széleslonkai bükkös, az ugolykai tiszafás és a Hoverla alatti ősfenyves.
