Három fő folyó- és sokféle felszínalatti víztípus
Három fő folyó- és sokféle felszínalatti víztípus
A Balti- és a Fekete-tenger közötti fő vízválasztó az Északnyugati-Kárpátokon vonul végig. A Duna és mellékfolyói az Északnyugati-Kárpátok csaknem minden folyójának vizét a Fekete-tengerbe szállítják. A Balti-tengerbe csak az Odera, a Dunajec és a Poprád folyik. A Fekete-tenger vízgyűjtőterületéhez az Északnyugati-Kárpátokban három vízterület tartozik. Nyugaton a Morva folyó vízgyűjtőjét találjuk, a hegység középső részén több folyó (Vág, Garam, Ipoly) vízgyűjtője osztozik, keleti része pedig a Tisza vízgyűjtőterületének része.
Vízjárásuk alapján az Északnyugati-Kárpátok folyóit három típusba sorolhatjuk: magashegységi, középhegységi és dombvidéki folyók.
A magashegységi folyókhoz tartozik a Duna, amelyet mellékfolyói az Alpokból táplálnak. Ilyen típusúak a tátrai patakok is. Vízállásuk nyár elején a legmagasabb, amikor a hegyekben olvad a hó és jég, télen a legalacsonyabb, amikor a csapadékot a hótakaró visszatartja.
A középhegységi típusú folyóknak szintén télen a legalacsonyabb a vizük. A hó azonban itt korábban olvad, ezért e folyók vízállása tavasszal a legmagasabb. Ide sorolhatjuk a Vág és a Garam felső folyását, ezek mellékfolyóit és a többi középhegységi folyót.
Az Északnyugati-Kárpátok magashegységi (a), középhegységi (b) és dombvidéki (c) folyóinak összehasonlító vízhozamdiagramja évszakos bontásban. Kék – tél, zöld – tavasz, piros – nyár, sárga – ősz
A dombvidéki típusú folyókat testesíti meg a Nyitra, a Zsitva, az Ipoly és számos más folyó. Vizük szintén tavasszal a legbővebb, sőt gyakran telente is megemelkedik a szintjük, amikor az alacsonyan fekvő vidékeken megolvad a hó, miközben kicsi a párolgás. Nyáron és ősz elején ellenkezőleg, a víz párolgása nagyobb, s kevés a csapadék. Ilyenkor folyik bennük a legkevesebb víz.
Tavak az Északnyugati-Kárpátokban elsősorban csak a magasabb hegységekben fordulnak elő. A gleccservájta tavak száma több mint 200. A legismertebb köztük a Tengerszem-tó (Morskie Oko), a Csorba-tó, a Kőpataki-tó, a Poprádi-tó és a Nagy-Hincó-tó. A Magas-Tátrán kívül tengerszemek még a Liptói-havasokban és az Alacsony-Tátrában is találhatók. A többi tó általában csuszamlással keletkezett. Ilyen például a Szalánci-hegységben található Izra-tó vagy a Gömör-Tornai-karszt szlovákiai részén a Gyík-tó. A hegységben számos mesterséges tó is található.
Az Északnyugati-Kárpátok felszínalatti vizeinek többsége nagy mélységbe nem hatol le, tehát sekély körforgású víz. Mennyiségét és jellemzőit a környező kőzetek minősége határozza meg. Az Északnyugati-Kárpátokban található felszínalatti vizeket ennek alapján 6 típusba soroljuk: 1. A belső-kárpáti („kristályos”) övezetben található felszínalatti víz csak repedésekben és kőtörmelékben gyűlik fel. A források kis hozamúak, ritkán érik el az 1–2 litert másodpercenként. 2. Hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek a harmadidőszaki vulkáni hegységek felszínalatti vizei. 3. A mészkő és dolomit felszínalatti vizei a maghegységek fedőrétegeiben és elsősorban a karsztvidékeken találhatók meg. Mivel a víz oldja a mészkövet és a dolomitot, e területeken – a repedésrendszer közvetítésével – valóságos felszínalatti folyóhálózat alakult ki. A karsztforrások általában bővizűek, némelyikük a 100 liter/másodperces vízhozamot is eléri. 4. A fliskőzetekben levő felszínalatti vizek a Külső-Kárpátok területéhez kapcsolódnak. A vízáteresztő homokkőben találhatók, amely vízátnemeresztő agyagos rétegek között helyezkedik el. 5. A harmadidőszaki üledékek felszínalatti vizei a fiatal völgymedencékben fordulnak elő. Ezek a vizek homok- és kavicsrétegekben gyűlnek össze. Ha fölöttük agyagos rétegek húzódnak, ezek átfúrása esetén mint artézi víz törnek a felszínre. Ebben az esetben tehát mély körforgású vízről van szó. 6. A negyedidőszaki üledékek felszínalatti vizei folyóvölgyek, teraszok és törmelékkúpok kavicsában, homokjában gyűlnek össze.
A Sztrecsnói vár
Az ásványvizek és hévizek mély körforgásúak: ásványi anyagokkal feltöltődve, felmelegedve törések mentén jutnak a felszínre. Az Északnyugati-Kárpátok különösen gazdag ásvány- és hévizekben. A mintegy 1400 ásványvízforrás legismertebbjei a Szantovka, a Szlatina és a Fátra. A melegvizű gyógyforrásoknál világszerte ismert fürdőhelyek épültek, mint például Pöstyén (Piešt'any), Trencsénteplic (Trenčianske Teplice) vagy Szliács (Sliač).
Növényzeti övezetesség a Sztrecsnói-várhegytől a Kis-Fátra tetejéig. A legalsó szinteken a sötétebb sárga szín a tölgyesek, a világoszöld a bükkösök, a sötétebb zöld a lucfenyvesek, a keskeny kékeszöld sáv a törpefenyők övét jelenti, legfelül a halványsárga szín pedig az alpesi rétnek felel meg
