A Börzsöny (Karátson Dávid)
A Börzsöny
(Karátson Dávid)
(Karátson Dávid)
Az Északi-középhegység (Mátraerdő) nyugati bástyája, a Börzsöny az ország harmadik legmagasabb, viszonylag kis területű hegysége. A meredek oldalak, hegyközi medencék és különálló kúpok jellemezte, vadregényes táj egy bonyolult fejlődésű ősvulkán-együttes maradványát rejti. A mintegy 16–14 millió évvel ezelőtt lezajlott vulkáni működést először heves, robbanásos kitörések, majd szelídebb lávadóm-felnyomulások jellemezték, végül az utolsó szakaszban – ismét hevesebb, dóm-összeomlásokhoz kapcsolódó tevékenység során – felépült a központi, magas-börzsönyi vulkán, amely a hegység mai arculatát is meghatározza.
Budapesttől egy órányira hatalmas, régen kialudt vulkán alussza évmilliós álmát. A komor szépségű táj nyugalmát nemhogy a gyér számú turista, de még a jóval gyakoribb muflonok sem igen háborítják. A meredek, sziklás, jórészt bükkösökkel borított hegyoldalak ma legmagasabbra a Csóványos 939 méteres csúcsában emelkednek, ám ez a magasság nem is sejteti a központi, eredetileg jó négyszáz méterrel magasabb tűzhányóépítmény méreteit. A vulkánosság ugyanis már vagy tizennégymillió éve befejeződött, s a kitartóan dolgozó külső erők olyannyira lepusztították a hegységet, hogy az csak a szakavatott szem előtt tárja fel egykor volt természetét.
A vulkánosság háttere és kronológiája
Heves kitörések, kalderaképződés a szigettengerben
Lávadómok, vulkáni kúpok, dóm-összeomlások
A hegység mai arculata