Heves kitörések, kalderaképződés a szigettengerben
Heves kitörések, kalderaképződés a szigettengerben
A vulkánosság legelső termékei a hegység északi és déli, kisebb sávban keleti részén bukkannak ki. Szép feltárásaik tanulmányozhatók például a hegység külső részén emelkedő, 4–500 méter magas vonulatoknak a hegység belseje felé néző meredek lejtőin (Nagy-Kő-hegy, Nagy-völgy, Kemence-völgy stb.), vagy számos patakbevágásban (Les-völgy, Medve-völgy, Mosoni-völgy, Német-patak völgye stb.). Emellett a hegység belsejében (pl. Királyrét), részben több száz métert harántoló fúrásokban is azonosíthatók. A korai képződmények túlnyomórészt vulkáni törmelékes kőzetek, amelyek eredetük szerint rendkívül változatosak. Bár vannak közöttük elsődleges vulkáni üledékek (piroklasztitok) is, az újabb őskörnyezeti rekonstrukció alapján egy olyan szigettenger képe festhető fel, ahol a kitöréstermékek jórészt partközeli sávban vagy sekélytengerben rakódtak le, sőt olykor már a vulkáni lejtőkön is törmelékfolyásokkal átkeveredtek. A kevés elsődleges képződmény alapján ugyanakkor egyértelműen megállapítható, hogy magát a vulkáni működést heves, robbanásos kitörések jellemezték, mégpedig nemcsak piroklaszt-szórás, hanem horzsakő-tartalmú piroklaszt-árak formájában is. Ez utóbbiakat a vulkanológia az ignimbrit névvel jelöli. Az ignimbritek a kitörési oszlop összeomlásából származnak. Mivel heves, robbanásos kitörés közepette, nagy tömegben hagyják el a kürtőt, a vulkán csúcsi része gyakorta beszakad az alatta lévő, gyorsan kiürülő magmakamrába. Ily módon hatalmas, körkörös peremű mélyedés, ún. kaldera jön létre. Kaldera maradványai – a hegység szegélyén – a Börzsönyben is felismerhetők.
Csakhogy a helyzet itt mégsem ilyen egyszerű. Egyrészt a kaldera nem mindig zárt forma, másrészt a Börzsönyben az utólagos tektonikus mozgások – eltolódások és emelkedések-süllyedések – valószínűleg még szét is tagolták a feltételezett kalderaperemet, úgyhogy kérdéses, vajon egy vagy több ilyen nagy vulkáni üst létezett-e. Balla Zoltán és később Korpás László és munkatársaik északon legalább kettő, nyugaton és délen pedig akár négy-öt, részben egymásba épülő kalderát feltételeztek (lásd a Visegrádi-hegységnél bemutatott térképen). E sorok szerzője viszont egyetlen, az Ős-Börzsöny egészére kiterjedő vulkáni szerkezetet valószínűsít (lásd az űrfelvételen), amely két vagy három kisebb kalderavulkánt táplált (Kemence-völgyi, Nagy-kő-hegyi és - bizonytalanabbul - délnyugat-börzsönyi kaldera). Ez utóbbiak belső peremei mára eróziós úton és/vagy posztvulkáni tektonikus mozgásokkal eltűntek.
A kalderaméretek tisztázásához az egyik kulcs az ősvulkánt övező vulkáni üledékek fácies- és kőzettani vizsgálata lehetne. A posztvulkáni tektonikus mozgások sajnos nemigen hagyták eredeti helyzetükben az Ős-Börzsönyhöz kapcsolódó vulkanoklasztitokat (korábbi tanulmányok nem is foglalkoztak velük), de e sorok szerzőjének véleménye szerint ezek az ún. Tari dácittufa (régi nevén középső riolittufa) egy részével lehetnek azonosak. E képződménycsoport zöme szintén ignimbrit, s a Börzsöny első működéséhez hasonlóan mintegy 16 millió éve került a felszínre.
