Csuszamló domboldalak
Csuszamló domboldalak
A Cserehátra külső képe alapján nagyon ráillik a völgyes táj kifejezés. Völgyhálózata oly mértékig felszabdalta, hogy ma már a völgyeket elválasztó dombvonulatok általában csak keskeny, domború tetejű hátak formájában jelennek meg. Kiterjedt tetőszintek alig fordulnak elő. Meglepőek ezért azok a mérési adatok, amelyek szerint a Cserehát völgysűrűsége a legkisebb valamennyi magyarországi dombság között. Az ellentmondást a csereháti völgyek már említett jellege (szokatlan szélesség, viszonylag lankás lejtők) oldja fel. Így egységnyi területen kevés völgy „fér el”.
A völgyek „terjengőssé” válása elsősorban az intenzív lejtőfolyamatok következménye. A mélyülő völgyek oldalai a rajtuk lezajló erőteljes anyag-áttelepítés miatt fokozatosan ellankásodtak. A lankásodást, és így völgyszélesedést okozó folyamatok jó hatásfoka főleg a rossz állékonyságú pannóniai üledékek következménye. Nemcsak a lefolyó csapadékvíz, hanem a pleisztocén során többször változó éghajlaton működő különböző tömegmozgásos folyamatok (elsősorban a geliflukció és a csuszamlások) is formálták a lejtőket. Jelentős intenzitásukkal magyarázható a Cserehát lösztelensége (nem voltak a löszképződés számára kedvező feltételt jelentő nyugodt lejtők). A 80% agyagfrakciót is tartalmazó, jobbára szmektites kövér agyagok, amelyek homokos (helyenként kavicsos) rétegekkel váltakozva települnek, ma is ideális feltételeket nyújtanak a lejtőoldalban kioldódó, általában sekély ún. transzlációs csuszamlások (réteg- és köpenycsuszamlások) számára. Mivel a laza anyag miatt a csuszamlásos formák gyorsan pusztulnak, a völgyoldalakon jobbára csak a jelenleg is aktív csuszamlások a figyelemfelkeltők, a fosszilis formák többsége csak az elmosódó lejtőhullámok alakjában azonosítható.
Talajfolyással kombinált, kismélységű transzlációs köpenycsuszamlások a Csereháton
A századok óta szinte kizárólag mező- és erdőgazdasági hasznosítású tájban – ahol az utóbbi két évszázadban túlzott mértékben megnőtt a szántóterületek kiterjedése – a talajerózió mellett ma is a csuszamlások jelentik a gazdálkodás számára a legzavaróbb természeti tényezőt. Intenzitásukat az erdőirtások is jelentősen fokozták. A vidék klímája ma szárazságra hajló. Az évi csapadék a Cserehát déli felében 600 mm alatt marad, és a csuszamlások szempontjából különösen kritikus téli évszak csapadékszegénysége is feltűnő. A gyenge állékonyságú üledékek azonban még ilyen „rossz”, de erőteljesen ingadozó vízellátás mellett is biztosítják a csuszamlásos folyamatoknak a morfológiai képet érdemben befolyásoló fennmaradását.
