Alakrajzi domborzattípusok
Alakrajzi domborzattípusok
Mozgalmas felszínfejlődése eredményeként a hegység az alábbi alakrajzi domborzattípusokra osztható.
1. Középhegységi fennsíkok.
A) Kiemelt tetőfelszínek és fennsíkmaradványok, a hegység legmagasabb térszínei (Bakony: Kőris-hegy, Kék-hegy, Som-hegy, Tési-fennsík stb., Budai-hegység: János-hegy, Nagy-Kopasz stb.). A hegyvidéki éghajlatú, többnyire erdőgazdasági hasznosítású fennsíkokat hegyközi medencék tagolják és meredek, törmelékmozgásos peremi lejtők határolják.
A Badacsony a szigligeti várból (Raýman Katalin felvétele)
B) Köztes helyzetű és átlagos magasságú fennsíkok mészkőből, dolomitból, alárendelten vulkáni kőzetekből, amelyeket vékonyabb-vastagabb kavicsos agyag, homok üledékek takarhatnak. Az egységes széles platófelszínek enyhén hullámos, függőlegesen mérsékelten tagozott felszínei előnyösebb részeiken mezőgazdasági művelés alatt állnak; karsztos térszíneit erdőtakarók borítják.
C) Alacsony helyzetű, enyhén hullámos, peremeiken erősen felszabdalt platófelszínek és sasbércek. Peremeiket nagy viszonylagos szintkülönbségek, meredek, sűrű völgyhálózatú lejtők jellemzik. Többnyire laza harmadidőszaki üledékekkel fedett térszínek. Az előnyös termőhelyi adottságú területeket a mezőgazdaság hasznosítja, a mészkő- és dolomitfelszíneket karszterdők foltjai teszik változatossá.
2. Bazaltvulkáni kúpok és tanúhegyek.
A Bakonyvidék impozáns formatípusai. A lávatakarós felszínek, bazaltsapkás tanúhegyek, vulkáni kúpok sajátos, egyéni arculatot kölcsönöznek a Tapolcai-medence, a Déli-Bakony, a Balatonfelvidék és a Keszthelyi-hegység tájainak. Bazaltoszlopos, kőfolyásos meredek lejtőiket helyenként az erdőgazdaság, a laza kőzetekből épült lejtőpalástokat a mezőgazdaság hasznosítja.
3. Hegyközi medencék.
A Dunántúli-középhegység vonulatát középhegységi (délnyugat-északkeleti) csapású és erre merőleges szerkezeti vonalak mentén árkos süllyedékek sorozatai tagolják. A harmad- és negyedidőszak során laza üledékek halmozódtak fel bennük, majd a pleisztocén völgyképződés során medencedombságokká formálódtak (Zirci-, Dudari-, Tardosbányai-, Budakeszi-medencék stb.).
4. Hegységelőtéri dombságok-síkságok.
A középhegységet aprólékosan felszabdalt hegységelőtéri dombságok, egyenetlen hegylábi félsíkok és lejtők keretezik. Ezek a Bakony, a Vértes északi előterében, Gerecse és a Budai-hegység déli részéhez kapcsolódva övezik a hegységet. Laza üledékeken kialakult, sűrű völgyhálózatú térszíneik eróziós és deráziós formákban gazdagok; jó részük mezőgazdasági művelés alatt áll, ám nagymértékű felszabdaltságuk miatt komoly károkat okoz a talajerózió. Az intenzív lepusztulás miatt jelentős a völgyek, ártéri síkok feliszapolódása.
5. Síkságok
A hegységelőtéri domborzat sajátos formatípusa: az árterek, alacsony teraszok és hordalékkúp-felszínek, valamint a mélyfekvésű medencetalpak tartoznak ide, amelyek jelenleg a legdinamikusabban változó domborzati elemek. Öntés- és szemihidromorf talajú térszíneiken mezőgazdálkodás, vízhatás alatt álló területeiken réteggazdálkodás folyik, illetve ártéri erdők mozaikjai fordulnak elő.
A Hegyestű a Balaton-felvidéken: a bányászat kibontotta oszlopos elválású bazalt – valószínűleg kürtőkitöltés – ma már védett terület (Hevesi Attila felvétele)
