A kanyonvölgyekkel tagolt karsztos planinák kialakulása
A kanyonvölgyekkel tagolt karsztos planinák kialakulása
A karsztvidék harmadidőszaki fejlődéséről keveset tudunk. Felszínének jelentős része fedett lehetett: délen főleg a miocén tengerek üledékei, általában pedig a szomszédos vulkáni hegységekből származó riolit-piroklasztitok takarták be. A pannon korszakban a Gömör–Tornai-karszt összefüggő, kissé tagolt lejtős térszínként húzódott a Gömör-Szepesi-érchegység és a Pannon-medence között. A szlovák geomorfológusok szerint ekkor alakultak ki a karsztvidék jellegzetes, lapos tetői pediplanációs úton. Az Érchegység felől érkező vízfolyások gyakori helyváltoztatással futottak keresztül a mészkőterületen, lenyesték, elegyengették felszínét és üledékeket teregettek szét rajta. Egyes kutatók szerint a szomszédos nemkarsztos területekről ekkor halmozódott át a karsztfennsíkra a mállási folyamatok során keletkezett terra rossa (vörösföld).
A karsztvidék kiemelkedését gyors völgybevágódás kísérte, amely kanyonvölgyeket alakított ki. A Szádelői-völgy Tornától északnyugatra
A pannonban lejátszódó jelentős tektonikai mozgások a Gömör-Tornai-karszt egyes területeinek kiemelkedését, másoknak besüllyedését eredményezték. A mészkőfelszín kiemelkedése legyezőszerűen ment végbe, amelynek központja a Pelsőci-fennsík északi részén volt. A karsztvidék 2-4°-os szögben dél felé megdőlt, és észak-déli, illetve északnyugat-délkeleti irányú törésvonalak mentén feldarabolódott. A korábban összefüggő, egységes felszín széttagolásában, a különálló fennsíkok létrejöttében a törésvonalakhoz kapcsolódó eróziós folyamatoknak is szerepük volt. Új völgyek és medencék alakultak ki, s megindult a vörösföld lehordása. Az erózióbázis szintjéből kiemelkedő és kihantolódó (exhumálódó) fennsíkokon intenzív karsztosodás ment végbe, kialakultak a planinák nagy lefolyástalan karsztos medencéi, poljéi.
A fennsíkok gyors kiemelkedése miatt a korábbi vízvezető járatok víz nélkül maradtak. A Sólyomkői-barlang az Alsó-hegy peremén
A kiemelkedést követő nyugalmi szakaszban ment végbe az első barlangrendszerek kialakulása. Később a rhodániai szerkezeti fázisban magasba emelkedtek a karsztos planinák (Pelsőci-fennsík, Szilicei-fennsík, tornai Alsó- és Felső-hegy, Jászói-fennsík), a köztük lévő vízfolyások pedig bevágódtak, és több száz méter mély kanyonvölgyeket alakítottak ki (Sajó-, Csetnek-, Szádelői- és Áji-völgy). A korábban létrejött horizontális barlangrendszerek vízvezető-járatai szintén az erózióbázis fölé emelkedtek és szárazzá váltak. Számos ilyen valamikori forrásbarlang szádája tátong ma a fennsíkok peremén (Istállókői-, Sólyomkői-, Jászói-barlang stb.).
A gyors kiemelkedés miatt gyorsan mélyebbre szállt a karsztvíz szintje. A hasadékok mentén mélybeáramló vizek korróziója nagy függőleges kiterjedésű aknabarlangokat, zsombolyokat alakított ki, amelyek főleg a karsztvidék északi, magasabbra emelkedő fennsíkjain találhatók. A legismertebbek a 100 méter mély Csengő-lyuk a Pelsőci-fennsíkon, a 180 m mély Barázdálás és a 68 m mély Feneketlen Lednice a Szilicei-fennsíkon, továbbá a karsztvidék legmélyebb aknabarlangja, a 250 m mély Vecsem-bükki-zsomboly az Alsó-hegyen.
Folyosórészlet a Béke-barlangban
A mai legjelentősebb patakos barlangok a jelentős kiemelkedés után kezdődő újabb tektonikai nyugalmi időszakban alakultak ki. Tágas járatrendszerük kiformálásában a víz által sodort kvarckavicsok eróziója játszotta a legnagyobb szerepet. A pliocénban halmozódott fel a környező medencékben az Érchegységből származó ún. Poltári kavics. Beborította az alacsonyabb karsztfennsíkokat is, s onnan került azután a búvópatakok által használt járatrendszerekbe. A tektonikai nyugalmi időszakot időnként újabb kiemelkedések és bezökkenések szakították meg. Kisebb-nagyobb kiemelkedések alakították ki az emelkedő területek többszintű járatrendszereit (Jászói-barlang, Baradla-Domica-barlangrendszer stb.). Máshol ezek a szintek teljesen hiányoznak vagy csak kisebb szakaszokon jöttek létre (Béke-barlang, Szabadság-barlang stb.).
A Gömör-Tornai-karsztvidék áttekintő térképe
A felszíni és felszínalatti vízhálózat fejlődése napjainkig tartott, ezalatt alakult ki a karsztvidék mai arculata a jellemző felszínformákkal együtt (lásd később). A karszt fejlődése jelenleg is tart. Bár a folyamatok egy része szinte észrevehetetlen lassúsággal folyik, más része annál feltűnőbb. A mészkőhegységben mindennaposak a berogyások; elapadhatnak források, emberemlékezet óta száraz hegyoldalakban hirtelen vízkitörések lehetnek; víznyelők zárulnak el és nyílnak meg, tavak keletkeznek és szűnnek meg úgyszólván a szemünk láttára.
