A Tokaji-hegység megismerése
A Tokaji-hegység megismerése
A 18. századdal kezdődő, máig tartó földtani megismerés folyamatából, ha a teljességre törekednénk, több mint száz kutató nevét kellene felsorolni. Akit a régebbi időkből feltétlenül meg kell említenünk, az Szabó József, a múlt század kiemelkedő geológusa, neki köszönhetjük ugyanis a terület első monografikus, magyar nyelvű leírását (1867). A két világháború között a szilárd ásványi nyersanyagok kutatásával összefüggő, kisebb területre kiterjedő földtani térképezés volt jellemző, majd az 1945 utáni, még intenzívebb kutatásban a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai mellett az Országos Érc- és Ásványbányák geológusai, valamint egyetemi kutatók járultak hozzá a terület földtani megismeréséhez. Az ő munkáik közül három monografikus összefoglalás tekinthető a legfontosabbnak: az egyik a tágabb környezet – beleértve a szlovákiai rész – földtani leírását adja, ez Magyarország 1: 200 000-es méretarányú földtani térképsorozatában látott napvilágot a hozzá tartozó magyarázóval Pantó Gábor, Perlaki Elvira, Gyarmati Pál, Moldvay Lóránd és Franyó Frigyes szerkesztésében; a másik Székyné Fux Vilma munkája a telkibányai ércesedésről; a harmadik pedig e sorok szerzőjének monografikus összefoglalása az intermedier vulkanizmusról egy 1: 50 000-es méretarányú földtani térképpel, melynek Ilkeyné Perlaki Elvira és Pentelényi László voltak a társszerkesztői. Végül megemlítjük, hogy a fiatalabb képződményekkel és a jelenlegi felszín kialakulásával Láng Sándor, Borsy Zoltán és Pinczés Zoltán foglalkozott.
Az erdőhorváti-Szokolya, a déli riolitos terület központja. Előtte az Erdőbényei-medence
