A vulkánosság befejező szakasza
A vulkánosság befejező szakasza
Az alsó-szarmatában újraéledt andezites-dácitos vulkáni működés folytatásaként, területi kiterjedésben az ott leírthoz hasonlóan (délen Bodrogszegi és Abaújszántó között, középen Bodrogolaszi és Fony között, északon Gönc és a Nagy Milic között) a felső-szarmatában is nagy tömegű intermedier vulkanit került a felszínre. Ezek a terület nagy részén szinte elkülöníthetetlenül települnek az idősebb andezites vulkáni működés képződményeire (lásd a szelvény 8. számú egységét). Ma a Tokaji-hegység egyik legfontosabb felszínformálói, mivel az őket fedő legfiatalabb, felső-szarmata–alsó-pannóniai andezit-lávatakarók (lásd később, 10. számú egység) a csúcsok felső részére korlátozódnak. Terebélyes lávatakarói legalább 350–400 km2-nyi területet borítanak; ilyen lávatakaró elszigetelt roncsai alkotják például a Sárospatakhoz közeli kis dombokat, maga a sárospataki vár is ilyenre épült. Valószínűleg szintén ide sorolható a tovább délkeleti irányban, a Bodrogközben mélyített vízkutató fúrásokban feltárt andezit is.
Az intermedier vulkáni működés termékeinek lehatárolási nehézségei a mintegy 10 millió éves, már pannóniai, legfiatalabb riolitokra-riodácitokra is vonatkoznak (9. egység). Ez esetben is lényegében folyamatos vulkáni tevékenységről lehetett szó, amely északon az andezites működéssel egyidejűleg zajlott. A hegység középső részén, Erdőhorváti térségében viszont a robbanásos riolitvulkánosság feltehetően csak hosszabb szünet után indult újra, s egy 6–8 km átmérőjű gyűrűs szerkezet létrehozása után (ma a tolcsvai Tér-hegy jelzi) váltakozó explozív-effúzív működéssel folytatódott. E fiatal riolitos vulkánossággal egyidejű lehet a hegység nyugati lábát kísérő, Gönctől Abaújszántóig követhető riolit „lavinatufa” is. Ennek néhol 70 méter vastagságot elérő anyaga minden bizonnyal izzó törmelékfelhő(k)ből származik, amelyet Ilkeyné Perlaki Elvira „hot avalanche”-nak nevez, mivel a lejtőkön lavina módjára zúdult le (a szerk. véleménye szerint horzsakőárról van szó). Mivel nagy gőz- és gáztartalom rekedt benne, a lerakódást követően keskeny, centiméter-deciméteres átmérőjű csatornák tízezrei alakulhattak ki benne (fumarolák vagy szegregációs csatornák). Ma ezek legszebben a vizsolyi déli kőfejtőben tárulnak fel, ahol jól látható, hogy az összlet legalább 95%-ban rosszul osztályozott, kaotikusan illeszkedő horzsakőből áll, elszórtan néhány százaléknyi, tömör riolitlapillivel (litikus résszel). Az egykori fumarolák kürtőiben viszont a csatornát csaknem kizárólag az utóbbi riolitlapilli töltik ki, mert a kiáramló gáz a könnyű horzsakövet mint a pelyhet kifújta, a nehezebb riolitlapillivel viszont nem boldogult, így azok a kürtőkben feldúsultak.
A legfiatalabb „savanyú” működéshez sorolhatjuk azokat a kisebb, önálló riodácit dagadókúpokat is, amelyek a hegység területén elszórtan találhatók. Így a regéci Várhegyet, amely az óriási Mogyoróska-Regéci andezitvulkán központi kürtőjét mint utolsó viszkózus felnyomulás, dugó módjára zárta le. Északon ehhez hasonló Pusztafalu mellett a Tolvaj-hegy, a Hársas, a Bába, és Pálházánál a Szár-hegy.
A Nagy-Milic (896 m) bonyolult felépítésű, riodácitból-dácitból álló csoportja. Előtérben a Hegyközi-medence
Amint már utaltunk rá, a területileg is, tömegében is kisebb jelentőségű utolsó intermedier termék, a felső-szarmata–alsó-pannóniai „savanyú” piroxénandezit (lásd az ábra 10. egységét) a csúcsokon, hegytetőkön található. Valódi felszíni vulkáni képződmény, amit lemezes elválása is bizonyít. Északon a Milic-csoportban a füzéri fúrás 5–20 m vastag hólyagos, salakos láva és piroklasztit váltakozását, azaz típusos rétegvulkáni szerkezetet tárt fel. A hegység középső részén szintén e fiatal andezit építi fel a Borsó-hegy, Gergely-hegy, Pengő-kő, Magoska, Nagykorsós, tehát a legmagasabb kiemelkedések csúcsi részét. Az Újhuta-Tolcsva vonalától keletre bizonytalan a lehatárolása, mivel kőzettanilag megegyezik az idősebb savanyú piroxénandezittel.
A Tokaji-hegység oly változatos vulkáni kőzeteinek sorát az olivinbazalt teszi teljessé. Anyagát a Bodrogközben, Sárospataktól délre, Apróhomoknál mélyített Sárospatak 10. számú fúrás és északabbra egy vízkutató fúrás tárta fel, fiatal folyóvízi képződmények és azokon települő futóhomok alatt. Fekvőjében a felső-szarmatába sorolt, fedőjében pedig bizonytalan korú áthalmozott riolittufa található lignitcsíkos tufit, tarkaagyag közbetelepüléssel, amely a pannóniai korszakot képviseli. A rétegtani korbesorolást a kőzet K/Ar kora is megerősítette (9,4 millió év). A bazaltot – mészalkáli jellege alapján – a tokaji-hegységi szubszekvens vulkánosság zárótagjának tekintjük. A fúrásban feltárt három, közbetelepülő piroklasztittal elválasztott lávafolyás a vulkáni központ szakaszos tevékenységére utal.
