Egyetlen, zárt kistáj
Egyetlen, zárt kistáj
A Pilisnél mintegy kétszer nagyobb Visegrádi-hegység domborzatilag nemigen különül el karbonátos kőzetű déli szomszédjától; a vulkáni-üledékes határ a Két-bükkfa-nyeregben 560 méternél is magasabban húzódik. A déli határvonalat egyébként a Pilist uraló északnyugat-délkeleti irányú törésvonalak szabják meg: Esztergomtól a Cserepes-völgyön át Pilisszentlélekig, a Két-bükkfa-nyergen túl pedig a Dera-patak völgyében követhető. A hegység egységes tömbje, amelyet csak az Apátkúti-völgy kiszélesedő forrásvidéke, a Pilisszentlászlói-medence tör meg némileg, északon és nyugaton meredeken esik le a Duna völgyére (a Dunakanyarra); ez alól csak a már említett Szob-Pilismaróti süllyedék, valamint a Dunabogdánytól délre elterülő Hosszú-földek kivételek, ahol a hegység határa beljebb fut a Duna jelenlegi medrétől.
A Visegrádi-hegység magasabb területei hűvös, az alacsonyabbak mérsékelten hűvös, s mindkettő mérsékelten nedves éghajlatú (8–10 °C-os évi középhőmérséklettel és 600–800 mm csapadékkal). Az igen ingadozó vízhozamú patakok részben a pilisi szerkezethez igazodnak, tehát északnyugat-délkeletiek, részben – a rekonstruált kalderák belsejében, valamint keleten és délkeleten – a vulkáni formának megfelelően összetartóak (ágasak), illetve sugarasan széttartóak (lásd a Távérzékelés című részben a Dunakanyar űrfelvételén). Az uralkodó szélirány északnyugati. A természetes növénytakarót – főleg barna erdőtalajon – a magasabb részeken tölgyesekkel tarkított bükkösök alkotják, amelyekben a délies lejtőkön gyakori a kőris és a cserszömörce.
