Sitke
Sitke
Az 5 millió éves sitkei vulkán – egy gyűrű alakú dombsor – Sitke, Gérce és Vásárosmiske községek között terül el. A déli és északkeleti részén lévő felhagyott kőfejtők kizárólag vulkáni törmelékes kőzeteket tárnak fel. A felépítmény morfológiai jellemzői és a rétegek dőlésviszonyai arra utalnak, hogy tufagyűrűvel állunk szemben, mint ahogyan azt a század húszas éveiben Ferenczi István is feltételezte. A rétegek kőzettani jellemzői ugyanakkor különböznek a típusos tufagyűrűkéitől. Alapi torlóár-üledékeket csak nagyon alárendelten vagy egyáltalán nem találunk, a rétegsorban a hullott vulkáni törmelékes anyagok uralkodnak. Ennek szemcséi arra utalnak, hogy alapvetően magma és külső víz kölcsönhatására végbement, ún. hidrovulkáni kitörések építették fel a vulkánt. A feltörő magma illótartalma nagy lehetett, ezek feszítő nyomása szintén hozzájárulhatott a robbanásos kitörések létrejöttéhez. Amikor jelentősebb mennyiségű új magmautánpótlás érkezett, az explozív kitöréseket már kizárólag a magmában lévő illók túlnyomása okozta (Stromboli-típusú kitörések). Az utóbbi folyamathoz kapcsolódó rétegekben gyakoriak a földköpenyből felszakított, olykor 10 cm nagyságot is elérő kőzetzárványok.
A négy bemutatott vulkán fejlődéstörténete tehát nagyon hasonló. Ugyanabban a környezetben és nagyjából egyidőben keletkeztek, és az első kitöréseket mindenütt a bazaltos magma és a külső eredetű víz keveredése idézte elő. Ezután a víz szerepe és így a kitörések hevessége egyre csökkent, végül csendes lávaöntésre került sor. Ez az általános modell legjobban a Sághegyen tanulmányozható, a Kissomlyó és a Hercseghegy esetében kisebb szünetet is megfigyelhetünk a vulkáni működésben. A Sitke vulkán pedig már az első szakasz után beszüntette működését, kráteréből nem folyt láva a későbbiekben.
