Mezozoikumi ősnövénymaradványok

Teljes szövegű keresés

Mezozoikumi ősnövénymaradványok
A Kárpát-medencében a triász időszak üledékei jelentős részben tengeri eredetű mészkövek és dolomitok, melyek nem bővelkednek ősnövények maradványaiban. Kivételt képez a Mecsek hegységi felső-triász sötétszürke márgából, palából homokkőből álló, kőszéntelepeket is tartalmazó vastag rétegsora. Az ősnövények maradványai a finomszemcsés üledékekben, agyag- és aleurolit-palában találhatók. A rossz megtartású, viszonylag kevéssé ismert és dokumentált együttesben gyakoriak a páfrányok (Thaumatopteris), fenyők (Palyssia), és a cikászok közé tartozó Zamites.
A jura időszak, azon belül is a legkorábbi jura üledékeiből a Kárpát-medence két területéről is gazdag ősnövény-együtteseket ismerünk. A Mecsek hegységben a jura legelejét (miként a triász legvégét) feketekőszén-telepeket tartalmazó, folyóvízi és tengeri delta környezetben lerakódott rétegsor képviseli. Az egykori folyók árterületén, valamint az elzárt öblökben és lagúnákban leülepedett finomszemcséjű üledékek helyenként tömegesen tartalmaznak ősnövénymaradványokat, főként leveleket és terméseket. A flóra immár több mint száz éve a meg-megújuló paleobotanikai érdeklődés tárgya. Újravizsgálata során kiderült, hogy bonyolult preparálási eljárással ugyan, de még a vékony, szénült (szén anyagú lepel formájában megőrződött) levélmaradványok epidermiszének, vagyis bőrszövetének a különböző feladatokat ellátó sejtjei is vizsgálhatók. Így derült fény például arra, hogy a zömmel nedvességkedvelő növényekből álló flórában alárendelten szárazságtűrő alakok is előfordultak. A leggyakoribb mecseki ősnövénymaradványok közé tartoznak a Clathropteris meniscoides nevű páfrány levelének a töredékei. Teljes leletet ugyan még nem ismerünk, de bizonyos, hogy hatalmas méretű növény lehetett. Ugyancsak nagyon gyakoriak a Thinnfeldia nevű magvaspáfrány levelei. A cikászok közé tartozó Anomozamites maradványai a legutóbbi években kerültek elő. A homokkő-rétegekben az egykori üreges zsurlószáraknak az üledék tömörödése során „megrogyott” kőbelei találhatók.
Ősnövényekben gazdag üledékek alkotják az Erdélyi-középhegységben a körösvidéki legalsó-jura rétegsorát is. Az ősnövénymaradványokat rejtő kőzetek nagyrészt folyóvízi, tavi üledékek. A legismertebb lelőhelyek a Bihar-hegységi Vársonkolyos (Suncuius) mellett működő, tűzálló agyagot kitermelő külszíni bányák. A flórában uralkodóak a cikászok és a páfrányok (Nilssonia, Chlatropteris), valamint a páfrányfenyők (Ginkgoites), a ma Délkelet-Ázsiában tenyésző, élő kövületnek számító Ginkgo biloba rokonai.

Növénymaradványokat tartalmazó karbon időszaki palakavics a Mecsek hegység miocén rétegeiből Soós István és Jámbor Áron (1960) után. A skála hossza 1 cm
A jura időszak későbbi szakaszait szerte a Kárpát-medencében tengeri üledékek képviselik, melyek makroszkopikus ősnövénymaradványokban meglehetősen szegények. Szórvány-leletektől eltekintve csupán a korai jura végén, a toarci korszakban lerakódott mangánércből kerültek elő jelentősebb ősnövénymaradványok, mégpedig kovásodott fatörzsek. Hatalmas példányaik láthatók az úrkúti Csárda-hegyen, a természetvédelmi területté nyilvánított egykor mangánérc-külfejtés bejárata közelében. A törzseket az Araucaria-félék közé tartozó növények hagyták hátra. A jura időszaki szárazföldön kidőlt fákat egykori folyók szállították a tengerbe; a hullámok hátán utazó uszadékfák szövetei egyre több vizet szívtak magukba, mígnem lassan az aljzatra süllyedtek. Fennmaradásuk annak köszönhető, hogy a toarci korszak elején a világtengerben, úgy tűnik, helyenként oxigénben szegény (anoxikus) vízréteg alakult ki. Ahol ez a víztömeg a fenékig ért, ott a mérgező kén-hidrogén jelenléte miatt az élővilág nem tudott megtelepedni. Az aljzatra süllyedt állati és növényi maradványokat így nem semmisítették meg a mikrobák és magasabbrendű állatok, hanem érintetlenül betemetődhettek és fosszilizálódhattak.

Ősi tobozosok maradványai a mecseki permből. Illusztráció Oswald Heer (1887) monográfiájából. A skála hossza 1 cm
A kréta időszakból, amelyet a zárvatermők uralomra jutása avat kiemelkedő jelentőségűvé, a Kárpát-medencében nem maradtak fenn gazdag ősnövény-együttesek. Elvétve természetesen akadnak szerencsés leletek; ilyen például a tatai Kálvária-domb krinoideás (tengeri liliomok vázelemeiből álló) mészkövéből előkerült toboz (Striaestrobus), vagy fenyőpáfrányok és mocsáriciprus-félék levélmaradványai a Bakony hegység középső-kréta agyagmárgájában. Kovásodott fatörzsek töredékeit lehet találni a lábatlani Köszörűkő-bányában, a gerecsei kréta egyik klasszikus lelőhelyén.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages