Süllyedéstörténeti modellek
Süllyedéstörténeti modellek
A medencealjzat süllyedéstörténetének elemzésével megállapíthatók a litoszféra megnyúlási faktorai. A megnyúlási faktorok ismeretében ki lehet számítani a hőmérséklet időbeli változását a litoszférában és a medencében lerakódott üledékekben. A következő ábrán a Hódmezővásárhely közelében telepített Hód-I mélyfúrás rétegeinek süllyedés- és hőtörténeti modellje látható. Az ábra bal oldalán nyomon követhető, hogy az adott időpontban milyen mély volt a medence, mely rétegek rakódtak már le, és mekkora volt a hőmérséklet az adott rétegben.
Az ábrán a kiszámított ún. vitrinitreflexiós horizontok is láthatók. A vitrinitreflexió a szervesanyag átalakultságának mérőszáma. Minél több időt töltött a szervesanyag magasabb hőmérsékleten, annál nagyobb a vitrinitreflexió. A vizsgált réteg vitrinitreflexiója laboratóriumban mérhető és számolható, mégpedig a réteg hőtörténetének nyomonkövetésével. A kőolaj képződéséhez az szükséges, hogy a szervesanyag bizonyos időt töltsön 100–130 °C között. Ha a hőmérséklet ezt az értéket nem éri el, a szervesanyag nem alakul át kőolajjá, ha viszont a hőmérséklet meghaladja ezt az értéket, akkor a kőolaj földgázzá bomlik le. A vitrinitreflexió 0,6–1,3% közötti tartományában keletkeznek a szénhidrogének, ezért ezt a tartományt olajképződési ablaknak nevezik. Az ábrából világos, hogy a Hód-I mélyfúrás által harántolt miocén üledékek „áthaladtak” az olajképződési ablakon. Mivel éppen ezek a szervesanyagban leggazdagabb kőzetek, szénhidrogén keletkezhetett belőlük. A Makói-árok két oldalán, az algyői és pusztaföldvári hátakon található kőolaj- és földgázmezők szénhidrogénje részben a Makói-árokból származik.
Az ábra jobb oldalán a ma érvényes, számított hőmérséklet- és vitrinitreflexiós görbék, illetve a fúrásban és laboratóriumban mért hőmérsékleti és vitrinitreflexiós értékek láthatók. Egy modell akkor fogadható el jónak, ha képes reprodukálni az észlelt rétegsort, a mért hőmérsékleteket és vitrinitreflexiókat. Ezek a kritériumok a bemutatott példában teljesülnek.
Az eddig bemutatott modellek egydimenziósak voltak. Ezekben két szomszédos mélyfúrás rétegsorának süllyedéstörténetének számításakor úgy tekintik, mintha a mélyfúrások alatt található két szomszédos litoszféraelem, amelyek megnyúlása különböző volt, egymástól függetlenül süllyedt volna. Hőterjedés is csak függőleges irányban „történt”. A kétdimenziós modellekben figyelembe veszik, hogy a litoszféra rugalmas lemezként viselkedik. A rá ható súlyok, pl. az üledékek súlya alatt meghajlik, a terheléseket regionális süllyedéssel kompenzálja. A litoszférára ható vízszintes nyomóerők is okoznak süllyedést, illetve kiemelkedést, mert a litoszféra, hasonlóan egy oldalról megnyomott rugalmas lemezhez, meghajlik. Ilyen vízszintes nyomóerők mindenekelőtt litoszféralemezek ütközéséből származhatnak. A kétdimenziós modellekben a horizontális hőterjedést is figyelembe veszik. A horizontális hőterjedés miatt a megnyúlásból származó hőzavar hamarabb lecseng, a posztrift süllyedés gyorsabb ütemű, mint az egydimenziós modellekben.
