Morfometriai térképek
Morfometriai térképek
I. J. Clarke szerint a morfometria „a földfelszín konfigurációjának és a felszíni formák alakjának, dimenzióinak a mérése és ennek matematikai elemzése”. A morfometriai módszerek első csoportja tehát térképi adatok statisztikai vizsgálata. Ez – területi vizsgálatok esetében – úgy történik, hogy a térképre négyzethálót fektetünk. A négyzetháló a vizsgálatok területi egysége; ezen belül olvassuk le például az egy négyzeten belüli legmagasabb és legalacsonyabb pont közötti különbséget, amelyet viszonylagos szintkülönbségeknek, relatív reliefnek (vagy reliefenergiának) nevezünk. A reliefenergia kifejezés szemléletesen fejezi ki azt a tényt, hogy értéke minél nagyobb, annál nagyobb energiával hatnak a természetföldrajzi folyamatok (pl. annál nagyobb a lejtőn lefolyó víz energiája).
A vízhálózat rendek szerinti osztályozása a Péli-völgy példáján
A négyzethálót információs raszternek is nevezik, hiszen segítségével a szintvonalas térképről információt nyerünk. Felhasználhatjuk például arra is, hogy megállapítsuk, milyen egy adott terület völgysűrűsége. Ennek során megmérhetjük a vízfolyások hosszát is, de a terület felszabdaltságáról akkor nyerünk teljes információt, ha az egy-egy négyzetbe eső völgyek hosszúságát mérjük meg.
A raszter (négyzetháló) alkalmazása sokrétű, nemcsak morfometriai. Gondoljuk csak el, hogy bármilyen tematikus térképre (pl. a talajtípusok térképére) is boríthatunk négyzethálót, és így annak tartalmát is kódolhatjuk számokkal. Természetesen pontatlanságok adódnak, amikor a területfoltnak a valóságban szabálytalan lefutását a négyzet egyenes oldalszakaszaival helyettesítjük, illetve ott is, ahol két vagy több területfolt is belemetsz egy négyzetbe. E pontatlanságok ellenére – amelyeket számos kutató igyekezett kiküszöbölni, például átfedéssel elhelyezett körsorozat alkalmazásával – azt kell mondanunk, hogy a négyzetháló alkalmazása tette lehetővé a térképek tartalmának számszerűsítését, és ezáltal – a későbbiekben – a számítástechnika alkalmazását és gyors elterjedését.
A Budai-hegység relatív relief-tartományai
Ennek jelentőségét akkor látjuk igazán, ha belátjuk, hogy a négyzethálós és körhálós módszerek legnagyobb előnye éppen a segítségükkel nyert térképek statisztikai kiértékelhetősége. A leolvasott értékekből középértékek és más statisztikai paraméterek számolhatók, vagy például gyakorisági hisztogram és tapasztalati eloszlásfüggvény szerkeszthető. Ily módon lehetővé válik, hogy adott természetföldrajzi egységhez ilyen paramétereket rendeljünk hozzá, és így különböző természetföldrajzi egységeket e paraméterek segítségével összehasonlítsunk.
A különböző domborzati szintek kimutatása szintén a szintvonalas topográfiai térkép felhasználásával történik. Ez esetben egymástól egyforma távolságra fekvő, párhuzamos vonalak mentén szelvényeket szerkesztünk. A szelvények irányául általában a legnagyobb lejtés irányát választják. Az elkészített szelvénysorozat egymásra vetítve szemléletesen mutatja a főbb szinteket és a szerkezeti irányokat (lásd a Budai-hegység példáján).
