A kormeghatározási módszerek érvénye
A kormeghatározási módszerek érvénye
A negyedidőszak üledékképződési folyamatait, az üledéktípusok értelmezését, kialakulásuk körülményeit, az üledéktípusokban található fosszíliákat, az ősemberi leleteket csak időkeretbe ágyazva tudjuk összefüggéseikben szemlélni. Kronológia nélkül csak az állapotokat tudjuk elhatárolni. Ezért a vizsgálatok szempontjából elengedhetetlen, hogy az üledékképződési folyamatok időbeli lefolyását ugyanúgy megismerjük, mint térbeliségüket.
Néha maguk a szakemberek sem tudják pontosan, melyik kronológiai módszer milyen időhatárokon belül s milyen vizsgálati anyagon alkalmazható. A jelenleg rendelkezésünkre álló „abszolút” kronológiai módszerek időtartambeli hatósugaruk alapján a következő sorrendbe állíthatók:
A) Kisebb időtávlatú, de nagyobb felbontású módszerek: 1. Dendrokronológia (kb. Kr. e. 4000-ig visszamenőleg); 2. Varv- (szalagosagyag-) kronológia (kb. Kr. e. 14 000-ig); 3. 14C-módszer (kb. a 70 000–1000 évvel ezelőtti tartományban).
B) Nagyobb hatósugarú, de pontatlanabb módszerek: 1. Termolumineszcenciás módszer (500 ezer évre visszamenőleg), 2. Kálium/argon- (K/Ar-), thórium-uránium- (Th/U-) módszer, néhány százezertől millió éves tartományig; bővebben lásd a Radiometrikus kormeghatározás című részt.
Két igen fontos – bár önmagában nem abszolút – kormeghatározási módszer az oxigénizotóp- és a magnetosztratigráfia. Az oxigénizotópos vizsgálati módszer kidolgozása – az 50-es években – Cesare Emiliani nevéhez fűződik. A módszer alapja, hogy a tenger vize két különböző típusú oxigénizotópot tartalmaz – a nehezebb 180-at és a könnyebb 016-ot –, amelyeknek aránya (pontosabban a nehéz oxigénizotóp mennyisége) a tengervíz hőmérsékletétől függ. Mindkettő beépül a CaCO3-vázú tengeri élőlényekbe (elsősorban a foraminiferák és a molluscák héjába), így a visszamaradt vázak 180/180 arányának megmérésével kiszámíthatjuk a víz hőmérsékletét, ezáltal elkülöníthetjük a glaciális és az interglaciális szakaszokat.
A magnetosztratigráfia a Föld egykori mágneses mezőjének változásán alapul (lásd a Paleomágneses kutatás című részben). A vizsgálatok kiszélesedésével kiderült, hogy a módszer világszerte alkalmazható és korrelálásra alkalmas. A mágneses polaritásváltások korát abszolút kronológiai módszerekkel határozzák meg.
