Édesvízi mészkövek és folyóvízi teraszok
Édesvízi mészkövek és folyóvízi teraszok
Az édesvízi mészkő (travertino) jellegzetes éghajlati adottságok közepette képződött kőzet. A képződés üteme, valamint megszakadása jelzi az adott éghajlati változás időbeli lefolyását és a terület felszínfejlődésének jellegét.
A Kárpát-medence karbonátos kőzetanyagú hegységeinek, illetve sasbérceinek peremén a teraszokon és hegylábfelszíneken – 10–12 szintben – különböző korú édesvízimészkő-rétegek helyezkednek el. Vizsgálatukkal pontos domborzati és általános fejlődéstörténeti eseménysorozatot tudtunk rekonstruálni. Az édesvízi mészkövek lépcsőzetesen egymás felett elhelyezkedő szintjei két csoportra különíthetők. (Az előfordulási szinteket a legalacsonyabb tengerszint feletti magasságú helytől [Budapest, Római fürdő, 107 m] a legmagasabbig [Budai-hegység, Sváb-hegy–Normafa-tető, 493 m] sorszámoztuk, s ennek alapján T1–T12 jelzést kaptak.)
A paksi löszfeltárások és fúrások összesített szelvénye Pécsi Márton nyomán. Th1-DH2 – humuszos szintek; MF – Mende Felső talajkomplexum; BD – Basaharc Dupla talajkomplexum; BA – Basaharc Alsó talaj; MB – Mende Bázis talaj; PD – Paks Dupla talajkomplexum; PDK – Paks-Dunakömlődi talaj; függőleges szaggatott vonal – fiatal löszök; talpas vastag szaggatott vonal – idős löszök; pontozás – homok; x – vulkáni tufa; fehér nyilak – eltemetett deráziós völgyek; fekete nyilak – eróziós réteghiányok. Az ábra bal oldalán a magnetosztratigráfiát tüntettük fel: a fekete csík a jelenlegi (Brunhes) normál, a fehér az idősebb (Matuyama) fordított polaritást jelzi. A Jaramillo egy rövidebb, normál polaritású esemény volt 0,90–0,97 millió évvel ezelőtt
Az alacsonyabb – völgyoldali teraszokra települt – sorozat tagjai (T1–T7) 107–240 méteres magasság között elég szorosan követik egymást. A magasabb – idősebb pliocén és felső-miocén korú geomorfológiai szintekre települt – sorozat tagjai (T8–T12) helyenként jelentős magassági hézaggal következnek egymás után, és az alsóbbaktól kőzettanilag is különböznek.
Az alacsony sorozatot sikerült a Duna, illetve mellékfolyóinak teraszaival korrelálni. A T1 jelzésű édesvízi mészkő az első ármentes (II/a. számú) teraszon települ, a T2 jelzésű a második ármentes teraszt (II/b.) fedi be, s a sor folytatódik tovább egészen a T5-szintig, amelyet pl. Budapesttől közvetlenül északra, az V. teraszon találunk. A T5, T6, T7 travertino-szintek a Gerecse-hegységben fejlődtek ki a legszebben, ahol is a Duna V., VI. és VII. számú teraszain, esetenként mellékfolyók teraszain települnek.
Néhány típusosan teraszra települt édesvízi mészkőnek az abszolút korát is sikerült Th/U-módszerrel meghatározni. Ilyen módon az I. számú ártéren lévő édesvízi mészkő fiatalabb, mint 11 ezer év. A II/a. terasz T1 fedője 27–33 ezer, a II/b. teraszon lévő T2-é 70 ezer, a III. teraszon lévő T3-é 190 ezer, a IV. teraszon lévő T4-é több mint 350 ezer éves. Az édesvízi mészkőbe zárt löszrétegekből paleomágneses adatokat is sikerült nyerni; ezek alapján a T4 szint 700 ezer évnél fiatalabb normális, a T5 szint – alsóbihari –, amely az V. teraszra telepszik, ennél idősebb, fordított mágnesezettségű. A budai Várhegy (T4) és az Ürömi-hegy (T5) édesvízi mészkövében talált faunaleletek szintén meglehetősen jól rögzítik a képződmények középső-, illetve alsó-pleisztocén (fiatalabb része) korát. Az idősebb, T6–T7 jelzésű édesvízi mészkövek képződési ideje alsó-, illetve felső-villányi-kislángi korúnak bizonyult.
Geomorfológiai szintek a Nyugati-Gerecsében Dunaalmás és Dunaszentmiklós szelvényében Pécsi Márton, Scheuer Gyula, Schweitzer Ferenc, Márton Péter és M. A. Pevzner szerint.
tI – a Duna holocén ártere; tIIa–tVI – a Duna és a Tatai-folyó pleisztocén teraszszintjei és hordalékkúpjai; tVII – a Duna felső-pliocén terasza; PI–PII – pliocén hegylábfelszín; mI–mII – felső-miocén abráziós színlő és deltakavics; OM – oligo-miocén terresztrikus kavicsfoszlányok kréta időszaki tönkfelszínen; T1–T7 – negyedidőszaki édesvízi- mészkő-szintek, kronológiai tagolással: T1 – holocén korú forrásmészkő; T2 – würm végi-idősebb holocén, 14 ka (ezer év); T2b – riss/würm, 127 ka; T3a – riss2 végi, 135 ka; T3b – riss2 kezdete, 190 ka; T4 – mosbach, 350 ka; T5 – cromer, 960-730 ka; T6 – felsővillányi faunával, 1,6–1,4 Ma (millió év); T7 – felsővillányi faunával, 1,8–1,6 Ma; T8–T9 – pliocén kori édesvízi mészkövek; T10 – csarnótai gerincesfauna-előfordulással; T11 – felső-miocén édesvízi mészkő, Unio wetzleri gyakori előfordulásával; T11–T12 – felső-miocén édesvízi mészkő abráziós szinteken, vagy deltakavics a hajdani Pannon-tenger partján
