A szeizmikus kutatás rövid hazai története
A szeizmikus kutatás rövid hazai története
A szeizmikus kutatás hazai történetét Ádám Oszkár a Magyar Geofizika című lapban megjelent tanulmánya alapján foglaljuk össze. A szeizmikus módszert – az első világháború után – először Európában alkalmazták földtani kutatásra. Az első komolyabb eredményeket az Amerikai Egyesült Államokban, a kőolajkutatásban érték el, sódómok felderítésével. Hazánkban 1934-ben végeztek először szeizmikus mérést az European Gas and Electric Corporation (EUROGASCO) megbízásából. Az első mérések a Kapuvár és Lenti környékén készült reflexiós felvételek voltak. A magyar szeizmikus kutatás igazi kezdetét 1936 jelenti, amikor a magyar királyi Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ma ELGI, egyébként a világ legrégebben alapított és azóta is folyamatosan működő geofizikai intézete) megbízást adott Pogány Béla műegyetemi tanárnak egy szeizmikus berendezés építésére. Az akkori kor színvonalának megfelelő, hatcsatornás műszerből kettő készült, amelyekkel a Duna–Tisza közén, majd az Alföldön végeztek méréseket egészen 1950-ig.
A következő jelentős szeizmikus méréssorozatra a II. világháború alatt került sor, amikor hazánk területén a Magyar-Német Ásványolaj Társaság (MANÁT) keresett kőolajat a hadsereg energiaszükségletének fedezésére.
A II. világháború után az ELGI folytatta az alföldi szénhidrogén-kutatást. Közben, az 1949–50-es tanévben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen és az ELTE Természettudományi Karán is megindult a geofizikus-képzés. 1951-ben új hatcsatornás műszereket építettek az ELGI szakemberei, és szintén ebben az évben a Geofizikai Intézet bázisán megalakult a MASZOLAJ Szeizmikus Kutatási Üzeme. Ez utóbbi szovjet műszerek és szakemberek segítségével kezdte meg működését, és feladata természetesen az olajipari kutatások segítése volt. Ezekben az években a szeizmikus térképezés még számítógépek segítsége nélkül, kézi kiértékeléssel, kézi szerkesztéssel történt. Az ötvenes évek közepének jelentős eredménye volt hazánkban a Mohorovičić diszkontinuitásról érkező reflexiók vizsgálata, melyet 1955-ben Gálfi János és Stegena Lajos végzett el.
A hatvanas években megjelentek a tranzisztoros műszerek és elterjedt a mágnesszalagos regisztrálás; megkezdődött az analóg számítógépes feldolgozás. A kutatási feladatok a kőolajkutatáson kívül a bauxit, szén és színesfémércek kutatását is magukba foglalták, és ebben az időszakban jelentkeztek az első igények a mérnökgeofizikai vizsgálatok iránt. A nagy mélységű kutatást a nemzetközi program keretében folytatott kéregkutató refrakciós mérések jelentették. A mélyszeizmikus kutatásban azóta is szép eredményeket mondhat magáénak az ELGI kutatócsoportja Posgay Károly vezetésével. Ezután következett be az igazi áttörés a szeizmikus kutatás történetében, melyet a digitális számítógépek megjelenése tett lehetővé.
Mind a Geofizikai Kutató Vállalat (GKV), mind pedig az ELGI a 70-es évek elején tért át a digitális berendezések használatára. A terepi felvételezés és a számítógépes feldolgozás digitális eszközökkel folytatódott, és megjelentek például olyan új eszközök is, mint a már említett vibroszeiz forrás. Az ELGI-ben tovább folytatódott a műszerfejlesztés; mérnöki feladatok megoldásához kifejlesztették a napjainkban is használt ESS sekélyszeizmikus műszer első típusát, és ennek sújtólégbiztos SSS változatát bányaföldtani feladatok megoldásához. A számítógépek által nyújtott fejlődést elsősorban a feldolgozásban lehetett kihasználni. Az ELGI is és a GKV is szép eredményeket ért el feldolgozási algoritmusok fejlesztésében.
Eredményes háromdimenziós mérést először külföldi vállalatok végeztek a Pannon-medencében, ma azonban már mind a Geofizikai Szolgáltató (GES) Kft. (a GKV utóda), mind pedig az ELGI rendelkezik a mérések elvégzéséhez és feldolgozásához szükséges eszközökkel. A GES Kft. több ilyen mérést végzett.
Vízi szeizmikus méréseket először a Magyar Állami Földtani Intézet szakemberei és kubai geofizikusok végeztek a Balatonon 1987-ben. Az ELTE Geofizika Tanszékének kutatói Horváth Ferenc vezetésével 1993 nyarán a Balatonon végeztek egycsatornás szelvényezést, majd 1994-ben a Dunán, 1995-ben pedig a Tiszán készültek egy, illetve többcsatornás felvételek. Ezek eredményeit mutattuk be a vízrajzi részben.
Az olajipar által Magyarország területén mért reflexiós szeizmikus szelvények helyszínrajza és az ismert szénhidrogén-, illetve CO2-mezők elhelyezkedése
A 90-es évek elejére Magyarország területét – változó sűrűséggel – lefedték a szeizmikus szelvények. A méréseket döntő többségben az olajiparhoz kötődő GES Kft. és az ELGI végezte. Az olajipar számára mért szeizmikus szelvényeket térképünk mutatja be. Jól megfigyelhető, hogy ezek a szelvények az ismert szénhidrogén- – illetve CO2 – mezők körül sűrűsödnek. Szerencsére az ezen a térképen fehér foltként üresen maradó részeket, ha nem is ilyen sűrűséggel, de az ELGI által mért szelvények behálózzák. A 90-es évek elején a szeizmikus mérések mennyisége csökkent, egyre nagyobb hangsúly helyeződött viszont speciális alkalmazásokra, így például a már említett sekélyszeizmikus mérések mérnökgeofizikai alkalmazására.
