A Landsat- és a Spot-műholdak
A Landsat- és a Spot-műholdak
A távérzékelési vizsgálatokban az ugrásszerű fejlődést az ún. földmegfigyelő vagy erőforrás-kutató műholdak megjelenése hozta magával. Az első ilyen típusú műholdat ERTS néven 1972-ben bocsátották fel az Egyesült Államokban. A később Landsat-re (Land Observation Satellite = Földmegfigyelő műhold) átkeresztelt műholdcsalád tagjai nem fényképeket készítenek, hanem különleges tükrök, illetve más berendezések segítségével mintegy 900 kilométer magasságból „letapogatják” a Föld felszínét. A földfelszín repülésre merőleges sávjáról letapogatott jeleket (tulajdonképpen az elektromágneses sugárzás intenzitását) a műhold digitális formában a földi fogadóállomásokra továbbítja, ahol e jeleket számítógépeken tárolják és felvételekké alakítják át. Az adatok a repülés irányára merőleges sorokból, azok pedig képelemekből (pixelekből) állnak. Egy-egy pixel az a földdarab, amelyről a detektor egyszerre érkező sugárnyalábot érzékel. A Landsat-műhold adataiból kialakított felvételek (nem fényképek, mivel szó sincs hagyományos fototechnikai megoldásról!) egyszerre kb. 34 000 km2-es területet fednek le.
A műholdak a látható fény, illetve az infravörös tartományba eső jeleket egyaránt továbbítják. Más-más sáv szolgáltat információt pl. a talaj- és vegetációtérképezéshez, másik könnyíti meg a különböző kőzetformációk elkülönítését és ismét másikban rajzolódnak ki a nagyszerkezeti elemek.
A Landsat-műholdcsalád első három tagján az ún. MSS (Multi Spectral Scanner = többsávú letapogató) fedélzeti szenzor működött. Az MSS-rendszer négy spektrális sávban gyűjtötte az adatokat, és egy-egy – 80 x 80 méteres földi területnek megfelelő – képelemen belül 64 fokozatot, árnyalatot tudott megkülönböztetni. Az újabb Landsat-műholdakat a TM (Thematic Mapper = tematikus térképező) elnevezésű fedélzeti szenzorokkal szerelték fel. Ezek már hét sávban rögzítik az adatokat, egy képelem 30 x 30 méteres földi területnek felel meg, és a szenzor egy képelemen belül 256 eltérő szintet különít el. Vagyis a Landsat-TM képek az MSS-rendszerű felvételekhez képest sokkal gazdagabb, részletdúsabb információkat szolgáltatnak. A műholdak letapogatta jelekből színkompozitokat, ún. hamisszínes felvételeket készítenek. A képeket a különböző hullámhossz-tartományok jeleinek kombinációjából állítják elő. Ezekhez általában három sáv képeit használják fel, amelyeket színes szűrőkön keresztül vetítenek össze. Így készült pl. a Landsat-TM 2-es, 3-as és 4-es sávjának kombinációjából a Dunakanyar és Budapest térségét ábrázoló felvétel is. (Más színösszetételt és így más információkat ad a Landsat-TM 2-es, 3-as és 4-es, és másokat pl. a 3-as, 4-es és 5-ös sávjainak társítása.) A műholdfelvételeket – a vizuális kiértékelésen túlmenően – számítógépek segítségével is vizsgálhatjuk. Szemünk aligha lenne képes 256 szürkeségi fokozat, ill. színárnyalat között különbséget tenni, a számítógép azonban alkalmas rá. A nagy területről történő, egységes rendszer szerinti gyors adatszolgáltatás mellett éppen ez a szubjektivitást kizáró számítógépes feldolgozás jelenti e műholdképek legnagyobb értékét. Számítógép segítségével az űrfelvételeket térképszelvényekhez is hozzáilleszthetjük, s ilymódon meghatározott méretarányú és vetületű űrfotó-térképeket kapunk.
Az 1980-as évek közepétől működő francia ún. SPOT-műholdak már 20, sőt 10 méteres felbontású felvételeket is készítenek. Viszont a SPOT csak három sávban rögzíti az adatokat, azaz a különben rosszabb felbontóképességű Landsat-TM képekből sokkal több variáció alakítható ki.
A műholdak a látható fény, illetve az infravörös tartományba eső jeleket egyaránt továbbítják. Más-más sáv szolgáltat információt pl. a talaj- és vegetációtérképezéshez, másik könnyíti meg a különböző kőzetformációk elkülönítését és ismét másikban rajzolódnak ki a nagyszerkezeti elemek.
A Landsat-műholdcsalád első három tagján az ún. MSS (Multi Spectral Scanner = többsávú letapogató) fedélzeti szenzor működött. Az MSS-rendszer négy spektrális sávban gyűjtötte az adatokat, és egy-egy – 80 x 80 méteres földi területnek megfelelő – képelemen belül 64 fokozatot, árnyalatot tudott megkülönböztetni. Az újabb Landsat-műholdakat a TM (Thematic Mapper = tematikus térképező) elnevezésű fedélzeti szenzorokkal szerelték fel. Ezek már hét sávban rögzítik az adatokat, egy képelem 30 x 30 méteres földi területnek felel meg, és a szenzor egy képelemen belül 256 eltérő szintet különít el. Vagyis a Landsat-TM képek az MSS-rendszerű felvételekhez képest sokkal gazdagabb, részletdúsabb információkat szolgáltatnak. A műholdak letapogatta jelekből színkompozitokat, ún. hamisszínes felvételeket készítenek. A képeket a különböző hullámhossz-tartományok jeleinek kombinációjából állítják elő. Ezekhez általában három sáv képeit használják fel, amelyeket színes szűrőkön keresztül vetítenek össze. Így készült pl. a Landsat-TM 2-es, 3-as és 4-es sávjának kombinációjából a Dunakanyar és Budapest térségét ábrázoló felvétel is. (Más színösszetételt és így más információkat ad a Landsat-TM 2-es, 3-as és 4-es, és másokat pl. a 3-as, 4-es és 5-ös sávjainak társítása.) A műholdfelvételeket – a vizuális kiértékelésen túlmenően – számítógépek segítségével is vizsgálhatjuk. Szemünk aligha lenne képes 256 szürkeségi fokozat, ill. színárnyalat között különbséget tenni, a számítógép azonban alkalmas rá. A nagy területről történő, egységes rendszer szerinti gyors adatszolgáltatás mellett éppen ez a szubjektivitást kizáró számítógépes feldolgozás jelenti e műholdképek legnagyobb értékét. Számítógép segítségével az űrfelvételeket térképszelvényekhez is hozzáilleszthetjük, s ilymódon meghatározott méretarányú és vetületű űrfotó-térképeket kapunk.
Az 1980-as évek közepétől működő francia ún. SPOT-műholdak már 20, sőt 10 méteres felbontású felvételeket is készítenek. Viszont a SPOT csak három sávban rögzíti az adatokat, azaz a különben rosszabb felbontóképességű Landsat-TM képekből sokkal több variáció alakítható ki.
