Az Úr ezt mondta még Mózesnek:
„Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből,
eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre,
hogy a munkát eltervezze és mindent kivitelezzen arannyal, ezüsttel és bronzzal;
hogy a köveket tudja faragni és formálni, a fát metszeni, egyszóval mindenféle munkát el tudjon végezni.
Segítőül adtam hozzá Oholiábot, Achizamach fiát, Dán törzséből, s megáldottam kellő hozzáértéssel, hogy mindent kivitelezzen, amit neked parancsoltam:
a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, és rajta az engesztelés tábláját, s a sátor minden más berendezését,
vagyis az asztalt felszerelésével, az arany mécstartót minden hozzávalójával, továbbá az illatáldozat oltárát,
valamint az égőáldozat oltárát minden kellékével, a medencét talapzatával,
a díszruhákat - azaz Áron főpap ruháit és fiainak a papi szolgálathoz ruháit -,
a kenetet és az illatszert a szentély számára. Mindent úgy kell megcsinálni, ahogy neked megparancsoltam.”
Az Úr így szólt Mózeshez:
„Parancsold meg Izrael fiainak: tartsátok meg szombatjaimat. Legyen az jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Erről ismerik meg, hogy én, az Úr szentellek meg titeket.
Ezért tartsátok meg a szombatot, legyen az szent előttetek. Aki megszentségteleníti, az halállal lakoljon. Aki ezen a napon dolgozik, azt ki kell irtani népéből.
Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni.
Így kell Izrael fiainak a szombatot megülniük. Tartsák meg azt nemzedékről nemzedékre: megszeghetetlen szövetségnek.
Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett.”
Miután befejezte szavait, amelyeket a Sínai-hegyen Mózeshez intézett, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak.