A 10. esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Emberfia, fordulj a fáraó, Egyiptom királya felé, és jövendölj ellene és egész Egyiptom ellen!
Beszélj és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr, az Isten: Fáraó, nézd, ellened fordulok, Egyiptom királya! Te nagy krokodil, aki a Nílus ágai közt fekszel és ezt mondtad: „A Nílus az enyém, én alkottam azt.”
Horgot akasztok állkapcsodba, pikkelyeidre tapasztom a Nílus halait és kihúzlak a Nílusból; a Nílus pikkelyeidhez tapadt összes halával együtt.
Kivetlek a sivatagba a Nílus összes halával együtt. A nyílt mezőre esel, ott nem szednek föl és nem temetnek el. Eledelül adlak a mezei vadaknak és az égi madaraknak.
Megtudja majd Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az Úr. Mert Izrael háza számára nádszálból való támasz voltál.
Amikor megmarkoltak, összeroppantál kezükben, és felhasítottad a tenyerüket. Amikor rád támaszkodtak, akkor meg széttörtél, úgyhogy csípőik meginogtak.
Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, kardot hozok rád, kiirtok benned embert és állatot.
Egyiptom földje elpusztul és sivataggá válik. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivel azt mondtad, hogy enyém a Nílus, én alkottam,
azért ellened és a Nílus ellen fordulok. Egyiptom földjét pusztává és sivataggá teszem, Migdoltól Szienéig és egészen Etiópia határáig.
Nem jár rajta ember lába, s nem tapossa állat lába, és lakatlan marad negyven esztendeig.
Az elpusztított országok sorában Egyiptom is pusztasággá válik. Városai negyven évig romhalmazok lesznek a többi lerombolt város között. Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba.
Mert ezt mondja az Úr, az Isten: A negyven év elteltével egybegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszórom őket.
Megfordítom Egyiptom sorsát, és visszaviszem őket Patrosz földjére, ahonnan származtak, és ott jelentéktelen országot fognak alkotni.
A legjelentéktelenebb lesz az országok között, és többé nem emelkedik a népek fölé. Kicsivé teszem, hogy többé ne uralkodjék a népek fölött.
Nem szerzi meg többé Izrael házának bizalmát, hanem emlékezetébe idézi a vétkét abból az időből, amikor hozzá fordult. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Isten.
A 27. esztendőben, az első hónap első napján az Úr szózatot intézett hozzám:
Emberfia, Babilon királya, Nebukadnezár kemény feladatra kényszerítette seregét, amikor Tírusz ellen küldte. Minden fej belekopaszodott, és minden váll kisebesedett. De sem ő, sem serege nem látott hasznot Tíruszból azért a feladatért, amit ellene vállalt.
Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, Nebukadnezárnak, Babilon királyának adom Egyiptom földjét. Megszerzi gazdagságát, kifosztja és kirabolja.
Ez lesz seregének a bére. Azért a munkáért, amit Tírusz ellen végzett, neki adom Egyiptom földjét, mert értem fáradozott - mondja az Úr, az Isten.
Azon a napon szarvat növesztek Izrael házának, neked pedig megengedem, hogy szólásra nyisd köztük ajkadat. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.