Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust:
milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte, akárcsak Mózes Isten egész házában.
De ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház.
Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta.
Mózes mint szolga volt hűséges Isten egész házában, és jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot.
Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.
Ezért, mint a Szentlélek mondja: Ma, amikor majd meghalljátok szavát,
ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek.
Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták
negyven évig, amiket tettem. E néptől viszolyogtam és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utaimat nem ismerték meg.
Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be.
Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől,
ehelyett lelkesítsétek egymást minden nap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn.
Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk.
Azt mondja ugyanis: Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.
Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból?
Kiktől viszolygott negyven éven át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste a pusztában veszett el.
És kiknek esküdött meg, hogy nem jutnak el nyugalma (országába)? Nemde a hitetleneknek?
Látjuk tehát, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda.