Figyelmet érdemel Somogy vármegye követjének indítványa is. A nyilvánosság legbiztosabb őre az igazság kiszolgáltatásának, s a visszaéléseket, az alattomosságot egyedül a nyilvánosság gátolja meg leginkább. A bíróknak szabad választása alapja a bizodalomnak, s ezt ő nemcsak az alsó bíróságokra kívánja szoríttatni, mint a kerületi munkában javalltatik, hanem küldői azt óhajtják, hogy az ország bírájátul kezdve minden bíró választassék, mert hiszen éppen a legfőbb bíróság, melynek ítéletétől függ az élet, a szabadság és érték bátorsága, melynek végzése ellen semmi vagyonbéli kérdésben orvoslás nincsen, legfőbb béhatású a közboldogságra. Leginkább szükséges tehát, hogy magunk válasszuk azokat, kiknek kezeikbe oly nagy hatalmat adunk. Azonban ha e tárgy e jelen munka folytában tanácskozás alá kerül, elő fogja bővebben adni küldői okait és kívánságát.
Végre, ami a törvények magyarázását illeti: a betű szerinti szoros magyarázás helyesen csak ott gyakorolható, hol a törvények általában igen világosak. Hazánk törvényei között pedig felette sok van, melynek szoros betű szerinti alkalmaztatása fonák következéseket szülne. Sőt megvallja, csekély a reménysége a szólónak, hogy a törvények világos voltára nézve ezen törvényhozásnál is célt érjünk. Bátor e részben emlékeztetni a karokat és rendeket a már béfejezett úrbéri munkára. Ott az első cikkelynél az osztályok alkalmával lehető jobbágyi kiböcsültetések lévén tanácskozás alatt, a Hármoskönyv első részének 40. címjéről voltak vitatások. Sokan ezen törvény értelmét úgy magyarázták, hogy a földesúr a kibecsült jobbágynak külső és belső telekét elveheti, mások ellenben a törvény tartalmát egyedül a belső telekre vélték szorítandónak; mindenik különös esetekre, mindenik a maga megyebeli szokásra hivatkozott, s végre a vitatások következése az lett, hogy a kétség alá vett értelmű 40. cím meg nem magyaráztatott, hanem arra csak csupa puszta hivatkozás történt. Hasonló az irtások visszaválthatása eránt készült határozás, melyben a visszaválthatás alól kivétetnek azon irtások, melyek „originarie uniceque pro subsistentia subditorum destinatae sunt” (ezek a törvény szavai), s megvallja, nem tudja az originarie uniceque szavaknak betű szerinti szoros értelmét alkalmaztatni s magyarázni. De mindezeket a karok és rendek többségének mély bölcsessége így találta jónak, s ennek hódol; bizonyságul azonban ezek is szolgálnak, hogy most javallott törvényeinknél sem mindenhol 77lehető a betű szerinti szoros magyarázás. Azt mindazonáltal a szóló is megkívánja, hogy a törvényeknek valóságos értelme mindenkor megtartassék, és megszűnjön a főméltóságú hétszemélyes táblának azon arrogált hatalma, hogy a törvénynek elmellőzésével, sőt gyakran ellenére is aequitas palástja alatt hozhasson ítéletet, mert ő jól elrendelt státusban a törvényt tartja minden ítéletek alapjának, s a törvény ellen aequitást emlegetni annyi, mint a törvényeket egyenesen igazságtalansággal vádolni. Sőt a törvényhozás jussának is egyenes kijátszása volna az, ha egy a kormány által kinevezett ítélőszéknek hatalma volna aequitas neve alatt a törvénynek rendelését is megváltoztatni vagy eltörölni. A szóló tehát azon elveket, melyeket Somogy vármegyének követje felhozott, ha most azok kifejtésébe ereszkednek a rendek, most is pártolja, ha pedig az elhalasztatik, minden egyes pontnál, ahol azokat előadni s alkalmaztatni szükséges leend, tehetsége szerint védeni fogja.