a) A nyomtatott Magyarország-térképek problémái
a) A nyomtatott Magyarország-térképek problémái
A bécsi hadvezetésnek, 1556-tól pedig az Udvari Haditanácsnak az igen jelentős területű és eleinte szinte teljesen ismeretlen magyar hadszíntéren való tájékozódáshoz mindenképpen térképekre volt szüksége. Ezt megkövetelték már az 1530–1550-es évek Szapolyai- és törökellenes hadjáratai, majd az oszmánok elleni határvédelem előbb bemutatott kiépítése és korszerűsítése. I. Ferdinánd és II. Miksa császár (1564–1576) magyarországi főhadparancsnokai és a védelmi rendszer bécsi irányítói azonban meglehetősen nehéz helyzetben voltak, ha az 1580-as évekig Magyarországról megjelent térképek alapján próbáltak a Duna menti hadszíntéren vagy a határvédelem rendszerében részletesebben tájékozódni. Egyrészt Magyarország közvetlen területéről a 16. század második feléig nem készült jelentős számú, nem pusztán egymás információit ismétlő nyomtatott térkép,58 esetleg úgymond haditérkép.59 Másrészt a rendelkezésre állók – egy-egy kivételtől eltekintve – eleve sem olyan célokkal jöttek létre, mint amelyek a Haditanács számára a különféle hadjáratok és a határvédelem szempontjából meghatározóak lehettek volna.
58 Descriptio Hungariae. Magyarország és Erdély nyomtatott térképei 1477–1600. Szerk.: Szathmáry Tibor. Fusignano, 1987.; Szántai Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott térképei 1528–1850. I. köt. Bp., 1996. és Stegena Lajos: A magyar térképészet kezdetei. Bp., 1976. Vö. még Fodor Ferenc: A magyar térképírás. I. köt. Bp., 1952. (A Térképészeti Közlöny 15. számú különfüzete.) és Joó István–Raum Frigyes: A magyar földmérés és térképészet története. 1–2. fejezet. I/A. köt. A magyarországi földmérés és térképészet a középkorban. Írta és szerk.: Hrenkó Pál. Bp., 1990. 52–103. oldal: Felmérés és térképészet a török uralom idején című fejezet.
59 Borbély Andor: Zyndt Mátyás nagy haditérképe hazánkról. In: Hadtörténelmi Közlemények 35. (1934) 197–202. és Szathmáry Tibor: Hazánk első ismert nyomtatott haditérképének vizsgálata társtérképeinek függvényében. (I. rész) In: Cartographica Hungarica 1. (1992) 6–21., ill. Hazánk egyik legrégibb nyomtatott térképe. II. rész. In: Cartographica Hungarica 2. (1992) 2–10. Vö. még: Slukan, Mirela: Kartografska zbirka Hrvatskoga državnoga arhiva i njena vrijednost kao izvora za istraživanja. In: Arhivski vjesnik 41. (1998) 144–145., ill. a 67. jegyzettel.
30A Magyarországot ábrázoló, 16. században megjelent térképek készítőinek zöme – akik között térképészek, rézmetszők és neves orvos-polihisztorok egyaránt találhatók – szinte sohasem járt Magyarországon, munkáik ezért a korábban kiadott mappák alapján készített összeállítások voltak. Elenyésző volt a legalább részben helyszíni terepfelmérésen alapuló ábrázolás. Mivel ezeknek a térképeknek a szerzői nem katonai–stratégiai szempontokra összpontosító hadmérnökök voltak, ábrázolómunkájukat a magyarországi politikai–katonai viszonyok és a törökellenes határvédelem kérdései nem befolyásolták. Céljuk elsősorban a földrajzi viszonyok körülbelüli ábrázolása, a fontosabb helységek feltüntetése, azaz a Duna medencéjében fekvő Magyarország általános bemutatása volt. Ha pedig egy adott területre vonatkozóan nem rendelkeztek alapanyaggal, akkor azt vagy elnagyolták, vagy egyszerűen kihagyták munkájukból.60 A Habsburg Birodalom keleti hadszínteréül szolgáló magyar királyság iránt Nándorfehérvár 1521. évi eleste, majd még inkább 1526 után – éppen a fent ismertetett okok következtében – azonban jelentősen megnőtt Európa érdeklődése. Mindez azután megmutatkozott a területéről készült különféle földrajzi, történeti munkák és útleírások, valamint nem utolsósorban a nyomtatott térképek számának gyarapodásában is.
60 Legutóbb Plihál Katalin például Morvaország kapcsán bizonyította be ezt Giacomo Gastaldi nevezetes Dunavölgy-térképéről (1546), amelyen ennek következtében a Cseh- és a Kárpát-medence egymással közvetlenül érintkező tájegységgé vált. Plihál Katalin: Magyarország Giacomo Gastaldi „La vera descrittione di tutta la Ungheria … ” című térképén. In: Cartographica Hungarica 6. (1998) 2–8.
A katonai szempontból használhatóbb nyomtatott térképek közé mindenekelőtt a Magyarországról készült és 1528-ban Ingolstadtban, Johannes Cuspinianus (1473–1529) által kiadott térképet, Lázár secretarius nevezetes mappáját sorolhatjuk.61 A magyar és az európai kartográfia-történet szempontjából egyaránt páratlanul értékes térkép eddigi ismereteink alapján pusztán egyetlen eredeti példányban maradt fenn, noha az újabb kutatások szerint első kiadása már szinte biztosan megjelent 1522-ben.62 1553-ban azután Velencében Giovanni Andrea 31Vavassore (1495 körül–1572 után) neves itáliai fametsző, 1559-ben Rómában Pirrho Ligorio (1496–1583), 1566-ban pedig Johannes Sambucus, azaz Zsámboky János (1531–1584) császári magánorvos, udvari történetíró és költő bizonyos kisebb változtatások végrehajtását követően Bécsben újra kinyomtatta.63 Ezeknek az újabb és javított kiadásoknak köszönhetően Lázár térképe igen jelentős hatást fejtett ki a 16–17. században Magyarországot ábrázoló mappákra.
61 Az igen tekintélyes irodalomból – a teljesség igénye nélkül – lásd újabban: Hrenkó Pál: Az ismeretlen „Lázár deák”. In: Történelmi Szemle (1981) 3. sz. 405–410.; Stegena Lajos (Ed.): Lazarus Secretarius. The First Hungarian Mapmaker and His Work. Bp., 1982.; Plihál Katalin: A magyarországot ábrázoló első ismert részletes térkép készítője a források tükrében. In: Geodézia és Kartográfia 42. (1990) 3. sz. 217–221.; Uő.: Lázár kéziratának sorsa a megtalálástól a megjelenésig. In: Geodézia és Kartográfia 42. (1990) 5. sz. 372–379.; Uő.: Lázár. Családi név vagy keresztnév? In: Geodézia és Kartográfia 44. (1992) 1. sz. 54–55. és Uő.: Magyarországról készült és 1528-ban megjelent térkép és készítője a források tükrében. In: Cartographica Hungarica 2. (1992) 11–14.
62 Brichzin, Hans: Bemerkungen zur ersten gedruckten Ungarnkarte (1522). In: Nordost-Archiv
Zeitschrift für Kulturgeschichte und Landeskunde 23. (1990) Heft 100. 169–178.
63 Descriptio Hungariae, i. m. 105–106.: No. 39., 123–124.: No. 47. és 153–154.: No. 66. és Austria Picta. Österreich auf alten Karten und Ansichten. Ausstellung der Kartensammlung der Österreichischen Nationalbibliothek. Prunksaal, 11. Mai bis 8. Oktober 1989. Handbuch und Katalog. Hrsg.: Franz Wawrik–Elisabeth Zeilinger. Graz, 1989. 32.
Hadászati szempontból hasonlóan figyelmet érdemel a Lázár térképét felhasználó, de azt – miként szerzője maga állította64 – a magyarországi hadjáratok sikeresebb lefolytatása érdekében jelentősen átdolgozó Wolfgang Lazius (1514–1565) császári háziorvos és történész 1556-ban tíz lapon napvilágot látott Magyarország térképe is, amely már jelmagyarázattal is rendelkezett. Lázár térképét Lazius huszonnégy, név szerint is megnevezett magyarországi segítőjétől (köztük a korszak kutatói számára jól ismert személyiségektől, úgymint a későbbi esztergomi érsektől [1569–1573], Verancsics Antaltól, Istvánffy Páltól és Wernher Györgytől65 stb.) szerzett információi és nyugat-magyarországi terepbejárásai alapján pontosította és kiegészítette. Lazius tábori orvosként (Felddoktor) 1541-ben személyesen vett részt a Buda elfoglalására Wilhelm Freiherr zu Roggendorf főhadparancsnok vezetése alatt indított expedícióban, később pedig egy saját maga által végzett helyszíni felmérés alapján elkészítette a Fertő-tónak („Lacus Peiso”) és déli partvidékének kéziratos formában fennmaradt térképvázlatát.66 Lazius emellett Ulrich Fugger megrendelésére 1556-ban egy 32„haditérképet” is szerkesztett a törökök ezen esztendőben Szigetvár elfoglalására indított hadjáratáról, valamint a Ferdinánd főherceg vezette felmentő csapatok hadmozdulatairól, amely azután 1557-ben Baselben jelent meg.67 Lázár és Lazius ezen térképei elsősorban amiatt lehettek hasznosak a bécsi hadvezetés számára, mert egyes részleteik már bizonyíthatóan helyszíni bejárások és az ország egy-egy területéről szóló tartalmasabb leírások adatai alapján készültek, másrészt biztosan megvoltak a bécsi udvari könyvtárban, azaz a Haditanács vezetői ezekhez könnyen hozzáférhettek.
64 Oberhummer, Eugen–Wieser, Franz R. von: Wolfgang Lazius: Karten der österreichischen Lande und des Königreichs Ungarn aus den Jahren 1545–1563. Innsbruck, 1906. 40–41.
65 Verancsicsra lásd: Verancsics Antal m. kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái. Közli: Szalay László–Wenzel Gusztáv. I–XI. köt. Pest–Bp., 1857–1873.; A költőként is számon tartott, a Dunántúl déli területeinek állapotaiban igen jártas Istvánffyra: Holub József: Istvánffy Pál. In: Békefi-Emlékkönyv. Dolgozatok Békefi Remig egyetemi tanári működésének emlékére. Irták: Tanítványai. Bp., 1912. 222–237.; A Felső-Magyarország katonai–pénzügyi és földrajzi viszonyait a 16. század első felében igen kiválóan ismerő Wernherre: Rensing, Elfriede: Georg Wernher. (1490?–1556). Präsident der Zipser Kammer. In: A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 1933. 31–58.
66 Oberhummer, E.–Wieser, F. R. v.: Wolfgang Lazius, i. m. 15. és Uo.: 7. kép., valamint Karrow, Robert W.: Bio-Bibliographies of the Cartographers of Abraham Ortelius, 1570. Based an Leo Bagrow’s A. Ortelii Catalogus Cartographorum. Chicago, 1993. 334. (Mapmakers of the Sixteenth Century and Their Maps)
67 Oberhummer, E.–Wieser, F. R. v.: Wolfgang Lazius, i. m. 49–53.; Austria Picta, 302.: No. 4.4. és Descriptio Hungariae, i. m. 119–121.: No. 45. Vö. még Plihál Katalin: Egy „ismeretlen” Wolfgang Lazius térkép. In: Geodézia és Kartográfia 41. (1989) 3. sz. 200–203.
Használhatták a magyarországi hadjáratok vezetése és a határvédelem Bécsből történő kiépítése során még a neves velencei kartográfus, Giacomo Gastaldi (1500–1565) 1546-ban Velencében megjelent és a Duna völgyének országait bemutató térképét,68 valamint Matthias Zündt (Zyndt) (1508–1572) nürnbergi rézmetsző 1566-ban és 1567-ben készült két Magyarország-mappáját is. Az utóbbiak a Duna medencéjének ábrázolása mellett elsősorban az 1566. évi szultáni hadjárat eseményeiről számoltak be.69 Ezeken kívül az 1570-es évektől Bécsben forgathatták még azt a Magyarország térképet is, amely a németalföldi Abraham Ortelius (1527–1598) első ízben 1570-ben Antwerpenben megjelent nevezetes atlaszában (Theatrum orbis terrarum) látott napvilágot, és amely Lazius említett térképének a kicsinyített változata volt.70 Politikai és részben hadtörténeti szempontból e térkép külön érdekességének tartható, hogy a szultáni vazallus erdélyi fejedelemséget az 1570-ben II. Miksa császár és János Zsigmond fejedelem által kötött speyeri szerződés értelmében már önálló államként ábrázolta, külön országhatárral választva el a királyi Magyarországtól.
68 Uő.: Magyaroszág Giacomo Gastaldi, i. m. és Karrow, R. W.: Bio-Bibliographies of the Cartographers of Abraham Ortelius, i. m. 216–249. Vö.: „A térkép a törökdúlás miatt nem tartalmazhat Lázárnál újabb magyar felmérési anyagot.” Stegena Lajos: Térképtörténet. 3. Átdolg. kiad. Bp., 1983. 100.
69 Borbély A.: Zyndt Mátyás, i. m.; Descriptio Hungariae, i. m. 157–160.: No. 68–69.; Karrow, R. W.: Bio-Bibliographies of the Cartographers of Abraham Ortelius, i. m. 617–621.
70 Descriptio Hungariae, i. m. 165–169.: No. 73. és Karrow, R. W.: Bio-Bibliographies of the Cartographers of Abraham Ortelius, i. m. 1–31.
A Bécsben székelő Haditanács tagjainak emellett biztosan rendelkezésére állt az említett udvari történetíró, Zsámboky János 1571-ben a császárvárosban megjelent Magyarország térképe is,71 amelynek fő forrása Lazius műve volt. A 33haditanácsosok számára ezeken túl a császári könyvtárban a most számbevett legfontosabb mappák további 16. századi kiadásainak egy része, valamint Gerard De Jode (1509–1591) és Gerhard Mercator (1512–1594) ugyancsak nevezetes atlaszainak (1578 és 1593, illetve 1585, 1589, 1595) Magyarország-térképei is hozzáférhetők voltak.72 Ezek a térképek azonban a Haditanács céljai és érdekei szempontjából fontos magyar hadszíntérre vonatkozóan Lázár és Lazius kartáihoz képest csak kevés esetben szolgáltak új információval, hiszen általában e két nevezetes térkép alapján állították össze őket.
71 Descriptio Hungariae, i. m. 171–172.: No. 75. és Novotny, Eleonore: Johannes Sambucus (1531–1584). Leben und Werk. Wien, 1975. (Phil. Diss.) 225–236. Vö. még Karrow, R. W.: Bio-Bibliographies of the Cartographers of Abraham Ortelius, i. m. 457–463.
72 Descriptio Hungariae, i. m. 187–190.: No. 84. és Szántai Lajos: De Jode atlaszának Magyarország térképe. In: Cartographica Hungarica 2. (1992) 24–28., illetve Descriptio Hungariae, i. m. 195–196.: No. 87. és Mercator, Gerhard. Europa und die Welt. Begleitband zur „Ausstellung Verfolgt, geachtet, universal – Gerhard Mercator, Europa und die Welt” anläßlich des 400. Todestages von Gerhard Mercator im Kultur- und Stadthistorischen Museum Duisburg vom 4. September 1994 bis zum 31. Januar 1995. Duisburg, 1994. Vö. még újabban Slukan, M.: Kartografska zbirka, i. m. 126–130. és Uő: Kartografski izvori za povijest Triplex Confiniuma. Cartographic Sources for the History of the Triplex Confinium. Kartographische Quellen zur Geschichte des Triplex Confinium. Zagreb, 1999. 93–105.
Mindezek ismeretében – úgy véljük – kijelenthető, hogy a Magyarországról készült 16. századi nyomtatott térképek, még a katonai szempontból leghasználhatóbb Lázár- és Lazius-mappák is, az Udvari Haditanács számára a magyarországi földrajzi, geopolitikai és katonai–stratégiai viszonyokról csak meglehetősen általános információkat nyújthattak. A határvédelem egyes kiépítendő, majd időről időre korszerűsítendő végvidéki főkapitányságainak és kisebb védelmi egységeinek alapos ismeretéhez részletesebb, az egyes területeket elsősorban a határvédelem és a várak stratégiai elhelyezkedése szempontjából bemutató térképekre volt szükség. A császárvárosba küldött terjedelmes jelentéseket és vizsgálati beszámolókat ugyanis csakis ilyen térképek alapján lehetett nyomon követni, majd a megfelelő döntéseket meghozni.
A magyar és az osztrák kartográfia-történet azonban – Nicolo Angielini hadiépítész és Martien Stier hadmérnök alább részletesen említendő kéziratos végvárvonal-térképeit kivéve – ez ideig ilyen térképekről nem tudott. Sőt térképészet-történetünkben általánossá vált az a felfogás, miszerint az ország jelentős területének török megszállása egyáltalán nem tett lehetővé újabb felméréseket, így a 16–17. században „csak korábbi ábrázolások felhasználásával, levelezés útján nyert kiegészítő információk segítségével lehetett hazánkról térképet készíteni.”73 Mindez 34azonban nem más, mint egy – a korabeli levéltári források alaposabb ismeretének hiányában – elhamarkodottan megfogalmazott állítás.
73 Hrenkó Pál–Papp-Váry Árpád: Magyarország régi térképeken. Bp., 1989. 15. Vö. még: „Ezzel hosszú időre be is fejeződik az ország felmérése akadályoztatván a töröktől.” Descriptio Hungariae, i. m. 8. és Klinghammer István–Papp-Váry Árpád: Földünk tükre a térkép. Bp., 1983. 72–73.
A fentiekben már megismerhettük, hogy a 16. század közepétől a bécsi hadvezetés – a kartográfia-történet eddigi állításával ellentétben – eleinte a hazai viszonyokban jártas magyar főkapitányok és tanácsosok, később pedig osztrák főtisztek, biztosok és itáliai várépítészek bevonásával felmérések tucatjait végeztette el a határvédelmi rendszer kiépítése, majd át- és újjászervezése alkalmával. Ezen helyszíni bejárások során, valamint az új várhálózat kialakítására tett javaslatok kidolgozásakor térképek is készül(het)tek, noha ilyenekről ez ideig valóban nem, pusztán 1488 körülről egy határjárási és 1522-ből egy helyszínrajzi vázlatról rendelkeztünk információkkal.74
74 Hrenkó P.–Papp-Váry Á., i. m. 52–53.
Az általunk ez ideig felkutatott és az egyes végvárövezeteket ábrázoló efféle mappákra vonatkozó adatok, illetve néhány fennmaradt kéziratos térkép és térképvázlat75 azonban remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy végleg leszámoljunk a fenti általános felfogással. Azaz tisztában kell lennünk azzal, hogy igenis készültek Magyarországról és annak török határ menti régióiról – méghozzá jelentős számban – különféle, a kor követelményeinek megfelelő, elsősorban katonai jellegű térképek–haditérképek.76 Ezek ismertetése előtt be kell vezetnünk még egy, a 16–17. századi magyarországi határvédelemmel összefüggő, új kartográfiai fogalmat, a hadi- (Militärkarte) és határtérképek (Grenzkarte)77 egy speciális változatát, a végvárvonal-térkép (Grenzfestungslinienkarte) definícióját.
75 Az ilyen jellegű adatokra és esetleg fennmaradt térképekre 1928-ban Eperjessy Kálmán általánosságban már felhívta a kutatás figyelmét („A kutató a térképgyűjteményeken kívül egyes aktákban, albumokban és kézirati osztályban is találhat értékes felhasználható anyagot.”), azóta azonban tudomásom szerint ilyen jellegű feltárómunkát a 16–17. századra vonatkozóan sem a magyar, sem osztrák térképészet-történészek nem folytattak. Eperjessy Kálmán: Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban. Szeged, 1928. 44. (A bécsi Collegium Hungaricum füzetei III.)
76 Magunk a végvárakat, illetve az azok erődítéseit bemutató váralaprajzokat, oldalnézeti vagy madártávlatú ábrázolásokat, metszeteket, vedutákat nem tekintjük térképeknek, noha vannak olyan kartográfusok, akik ezeket is a mappák közé sorolják.
77 Az általában kéziratos formában fennmaradt Grenzkarték fogalmára lásd: Lexikon zur Geschichte der Kartographie. Von den Anfängen bis zum Ersten Weltkrieg. Hrsg.: Ingrid Kretschmer–Johannes Dörflinger–Franz Wawrik. Bd. 1. Wien, 1986. 276–277. (Die Kartographie und ihre Randgebiete. Enzyklopädie, C, 1.) Vö.: A bécsi Kriegsarchiv legkorábbi magyarországi vonatkozású határtérképe 1699-ből való. Eperjessy Kálmán: A bécsi Hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke. Szeged, 1929. 32.: No. 430–431., továbbá általában a határok térképésztére: Prescott, J. R. V.: The Geography of Frontiers and Boundaries. London, 1965. és Guichonnet, Paul–Raffestin, Claude: Géographie des frontičres. Paris, 1974. (Le Géographe 13.)
35A 16–17. századi Magyarországon a Habsburg és az Oszmán Birodalom között mai, modern értelemben vett szigorú határvonal nem létezett. A határt nem egyetlen, faluról falura pontosan meghatározott országhatár jelentette, egy ilyennek a kijelölésére ugyanis az állandó háborúskodás és az ellenség területére indított katonai akciók miatt a gyakorlatban alig volt lehetőség. A török–magyar határ ezért egy állandóan változó és meglehetősen széles sáv volt, amelynek mindenkori alakulását a két fél erőviszonyainak változása és mindenekelőtt nagyobb végvárainak, valamint a közöttük fekvő kisebb őrhelyeknek az elhelyezkedése határozta meg. Nem a véletlen, de nem is a kartográfusok pontatlansága tehát az oka annak, hogy a 16. századi Magyarországról készült nyomtatott térképek a két világbirodalom, a Habsburg és az Oszmán, Magyarországon húzódó határát szinte sohasem, maximum a török előrenyomulásának körülbelüli vonalát ábrázolták – miként például pontozott vonallal Lázár 1528. vagy Matthias Zündt 1567. évi térképe.78 A katonai és a politikai határ – amint arról a török hódoltság történetének két legkiválóbb kutatója, a múlt században élt Salamon Ferenc és a nemrég elhunyt Szakály Ferenc megegyező álláspontot vall – a Haditanács irányította királyi végvárak láncolata volt,79 hiszen a támadó török erőkkel szemben a védelmi vonalat maguk a végházak alkották. (Ezek erődítéseiről egyébiránt ugyanúgy készültek felmérések, alaprajzok, oldalnézeti és madártávlatú ábrázolások, miként különféle minőségű, kivitelezésű és nagyságú térképek a belőlük szervezett védelmi egységekről.)
78 Borbély A.: Zyndt Mátyás nagy haditérképe, i. m. 200.; Hrenkó P.–Papp-Váry Á., i. m. 16. és Sallai János: Magyarország történelmi határai a régi térképeken. Bp., 1995.
79 „Én legjobbnak vélem, ha a magyar várak vonalát tartjuk meg katonai határnak.” Salamon Ferencz: Magyarország térképéről a törökök bennlakta idején. In: Salamon Ferencz kisebb történelmi dolgozatai. 2. kiad. Bp., 1889. 301. és Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp., 1981. 32–33. és 38–39. Vö. még: Sallai J.: Magyarország történelmi határai, i. m.; Horvátország vonatkozásában lásd Neunteufl, Walter: Die Kroatische Militärgrenze im Jahre 1673. In: Festschrift für Manfred Straka zum 70. Geburtstag. Blätter für Heimatkunde 55. (1980) Heft 3–4. 83., Moačanin, Fedor–Valentić, Mirko: Vojna krajina u Hrvatskoj. (Katalog izložbe) Zagreb, 1981. 91.: No. 73., Kruhek, Milan: Granice Hrvatskoga Kraljevstva u međunarodnim državnim ugovorima. (Od mira na Žitvi 1606. do mira u Svištovu 1791.) In: Povijesni prilozi 10. (1991) 39–79., Granice Hrvatske na zemljovidima: od XII. do XX. stoljeća. (Katalog izložbe.) Tekstovi Ankica Pandžić et alii. Zagreb, 1992. és egészen frissen, szép kiadásban, három nyelven (horvátul, angolul és németül): Slukan, M.: Kartografski izvori, i. m.; Szlavónia kapcsán lásd még: Gaćina, S.: Slavonija na starim zemljopisnim kartama. Osijek, 1995.; végül az oszmán–raguzai határról újabban: Miović-Perić, Vesna: Na razmeđu: osmansko–dubrovačka granica (1667.–1806.) Dubrovnik, 1997.
Összegezve tehát elmondható, hogy a végvárak kisebb-nagyobb láncolatait, védelmi övezeteit, végvidéki főkapitányságait bemutató hadimappákat nevezzük 36végvárvonal-térképeknek, korabeli szóval élve Grenzmappáknak, amelyen a végvárak kijelölte, korabeli széles határsáv (Grenze) fogalmának ismeretében ténylegesen a Grenzfestungslinienkarte német kifejezést kell értenünk.
